Аюп 17
1 Мениң роһум сунуқ, Күнлирим түгәй дәйду, Гөрләр мени күтмәктә.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Әтрапимда алдамчи мазақ қилғучилар бар әмәсму? Көзүмниң уларниң ечитқулуғиға тикилип туруштин башқа амали йоқтур.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Аһ, җеним үчүн Өзүң халиған капаләтни елип Өзүңниң алдида маңа борун болғайсән; Сәндин башқа ким мени қоллап борун болсун?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Чүнки Сән [достлиримниң] көңлини йоруқлуқтин қалдурғансән; Шуңа Сән уларни ғәлибидинму мәһрум қилисән!
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Ғәниймәт алай дәп достлириға пәшва атқан кишиниң болса, Һәтта балилириниң көзлириму кор болиду.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 У мени әл-жутларниң алдида сөз-чөчәккә қойди; Мән кишиләр йүзүмгә түкүридиған адәм болуп қалдим.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Дәрд-әләмдин көзүм торлишип кәтти, Барлиқ әзалирим көләңгидәк болуп қалди.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Бу ишларни көрүп дуруслар һәйрануһәс болиду; Бигуналар ипласларға қарши турушқа қозғилиду.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Бирақ һәққаний адәм өз йолида чиң туриду, Қоли пак жүридиған адәмниң күчи тохтавсиз улғийиду.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Әнди қени, һәммиңлар, йәнә келиңлар; Араңлардин бирму дана адәм тапалмаймән.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Күнлирим ахирлишай дәп қапту, Муддиалирим, көңлүмдики интизарлар үзүлди.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Бу адәмләр кечини күндүзгә айландурмақчи; Улар қараңғулуққа қарап: «Нур йеқинлишиватиду» дейишиватиду.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 «Чирип кетишни: «Сән мениң атам!», Қурутларни: «Апа! Ача!» дәп чақиримән!
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Ундақта үмүтүм нәдә? Шундақ, үмүтүмни ким көрәлисун?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
