Аюп 16
1 Андин Аюп җававән мундақ деди: —
Felelt Jób és mondta:
2 Мән мошундақ гәпләрни көп аңлиғанмән; Силәр һәммиңлар азап йәткүзидиған әҗайип тәсәлли бәргүчи екәнсиләр-һә!
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Мундақ ватилдап қилған гәплириңларниң чеки барму? Силәргә мундақ җавап беришкә зади немә қутратқулуқ қилди?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 Халисамла өзүм силәргә охшаш сөз қилалайттим; Силәр мениң орнумда болидиған болсаңлар, Мәнму сөзләрни бағлаштуруп ейтип, силәргә зәрбә қилалайтим, Бешимниму силәргә қаритип чайқалайттим!
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 Һалбуки, мән әксичә ағзим билән силәрни риғбәтләндүрәттим, Ләвлиримниң тәсәллиси силәргә дора-дәрман болатти.
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 Лекин мениң сөзлишим билән азавим азаймайду; Яки гепимни ичимгә жутувалисамму, маңа немә арамчилиқ болсун?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 Бирақ У мени һалсизландүрүвәтти; Шундақ, Сән пүткүл аиләмни вәйран қиливәттиң!
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 Сән мени қамаллидиң! Шуниң билән [әһвалим маңа] гувалиқ қилмақта; Мениң оруқ-қақшал [бәдиним] орнидин туруп өзүмни әйипләп гувалиқ қилиду!
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 Униң ғәзиви мени титма қилип, Мени ов олҗиси қилиду; У маңа қарап чишини ғучурлитиду; Мениң дүшминимдәк көзини алайитип маңа тикиду.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 [Адәмләр] маңа қарап [мазақ қилишип] ағзини ачиду; Улар нәпрәт билән мәңзимгә качатлайду; Маңа һуҗум қилай дәп сәп түзиду.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 Худа мени әскиләргә тапшурған; Мени рәзилләрниң қолиға ташливәткән екән.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 Әслидә мән теч-аманлиқта тураттим, бирақ у мени пачақлиди; У бойнумдин силкип битчит қиливәтти, Мени Өз нишани қилған екән.
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 Униң оқячилири мени қапсивалди; Һеч айимай У үчәй-бағримни житип, Өтүмни йәргә төкүвәтти.
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 У у йәр-бу йеримгә үсти-үстиләп зәхим қилип бөсүп кириду; У палвандәк маңа қарап етилиду.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 Терәмниң үстигә бөз рәхт тикип қойдум; Өз иззәт-һөрмитимни топа-чаңға селип қойдум.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 Гәрчә қолумда һеч қандақ зораванлиқ болмисиму, Дуайим чин дилимдин болған болсиму, Йүзүм жиға-зерәидин қизирип кәтти; Қапақлиримни өлүм сайиси басти.
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 Аһ, йәр-зимин, қенимни япмиғин! Налә-пәрядим тохтайдиғанға җай болмиғай!
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Бирақ мана, асманларда һазирму маңа шаһит Болғучи бар! Әршләрдә маңа капаләт Болғучи бар!
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 Өз достлирим мени мазақ қилғини билән, Бирақ көзүм техичә Тәңригә яш төкмәктә.
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 Аһ, инсан балиси дости үчүн келиштүргүчи болғандәк, Тәңри билән адәм оттурисидиму келиштүргүчи болсиди!
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 Чүнки йәнә бир нәччә жил өтүши биләнла, Мән барса қайтмас йолда меңип қалимән.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
