Самуил 2 22
1 Пәрвәрдигар уни барлиқ дүшмәнлиридин һәм Саул падишаниң қолидин қутқузған күни, у Пәрвәрдигарға бу күйни ейтти: —
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 У мундақ деди: — Пәрвәрдигар мениң хада теғим, мениң қорғиним, мениң ниҗаткаримдур!
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 Худа мениң қорам тешимдур, мән Униңға тайинимән — У мениң қалқиним, мениң қутқузғучи мүңгүзүм, Мениң егиз мунарим вә башпанаһим, мениң қутқузғучимдур; Сән мени зораванлардин қутқузисән!
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 Мәдһийиләргә лайиқ Пәрвәрдигарға мән нида қилимән, Шундақ қилип, мән дүшмәнлиримдин қутқузулимән;
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 Чүнки өлүмниң асарәтлири мени қоршивалди, Ихлассизларниң ямрап кетиши мени қорқитивәтти;
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 Қийналғинимда мән Пәрвәрдигарға нида қилдим, Худайимға пәряд көтәрдим; У ибадәтханисидин авазимни аңлиди, Мениң пәрядим Униң қулиқиға кирди.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Андин йәр-зимин тәврәп силкинип кәтти, Асманларниң һуллири дәһшәтлик тәврәнди, силкинип кәтти; Чүнки У ғәзәпләнди.
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Униң димиғидин ис өрләп туратти, Ағзидин чиққан от һәммисини жутувәтти; Униңдин көмүр чоғлири чиқти;
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 У асманларни еңиштүрүп егип чүшти, Пути астида тум қараңғулуқ еди.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 У бир керуб үстидә пәрваз қилди, У шамалниң қанатлирида көрүнди.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 У қараңғулуқни, шундақла жиғилған суларни, Асманларниң қоюқ булутлирини, Өз әтрапида чедири қилди.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 Униң алдида турған йоруқлуқтин, Отлуқ чоғлар чиқип өтти;
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 Пәрвәрдигар асманда гүлдүрлиди; Һәммидин алий Болғучи авазини яңратти;
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 Бәрһәқ, У оқлирини етип, [дүшмәнлиримни] тарқитивәтти; Чақмақларни чақтуруп, уларни қийқас-сүрәнгә салди;
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 Шуниң билән деңизниң тәкти көрүнүп қалди, Аләмниң һуллири ашкариланди, Пәрвәрдигарниң тәнбиһи билән, Димиғиниң нәпәсиниң зәрбиси билән.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 У жуқуридин қолини узитип, мени тутти; Мени улуқ сулардин тартип алди.
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 У мени күчлүк дүшминимдин, Маңа өчмәнләрдин қутқузди; Чүнки улар мәндин күчлүк еди.
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 Күлпәткә учриған күнүмдә, улар маңа қарши һуҗумға өтти; Бирақ Пәрвәрдигар мениң таянчим еди.
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 У мени кәңри-азатә бир җайға елип чиқарди; У мени қутқузди, чүнки У мәндин хурсән болди.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Пәрвәрдигар һәққанийлиғимға қарап маңа илтипат көрсәтти; Қолумниң һалаллиғини У маңа қайтурди;
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Чүнки Пәрвәрдигарниң йоллирини тутуп кәлдим; Рәзиллик қилип Худайимдин айрилип кәтмидим;
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 Чүнки униң барлиқ һөкүмлири алдимдидур; Мән Униң бәлгүлимилиридин чәтнәп кәтмидим;
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 Мән Униң билән ғубарсиз жүрдум, Өзүмни гунадин нери қилдим.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Вә Пәрвәрдигар һәққанийлиғимға қарап, Көз алдида болған һалаллиғим бойичә қилғанлиримни қайтурди.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Вападар-меһриванларға Өзүңни вападар-меһриван көрситисән; Ғубарсизларға Өзүңни ғубарсиз көрситисән;
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 Сап диллиқларға Өзүңни сап диллиқ көрситисән; Тәтүрләргә Өзүңни тәтүр көрситисән;
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 Чүнки Сән аҗиз мөмин хәлиқни қутқузисән; Бирақ көзлириңни тәкәббур үстигә тикип, Уларни шәрмәндә қилисән;
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Чүнки Сән Пәрвәрдигар мениң чирақимдурсән; Пәрвәрдигар мени басқан қараңғулуқни нурландуриду;
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Чүнки Сән арқилиқ дүшмән қошуни арисидин жүгүрүп өттүм; Сән Худайим арқилиқ мән сепилдин атлап өттүм.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 Тәңрим — Униң йоли мукәммәлдур; Пәрвәрдигарниң сөзи синап испатланғандур; У Өзигә таянғанларниң һәммисигә қалқандур.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 Чүнки Пәрвәрдигардин башқа йәнә ким илаһтур? Бизниң Худайимиздин башқа ким қорам таштур?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 Тәңри мениң мустәһкәм қорғинимдур; У йолумни мукәммәл, түп-түз қилиду;
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 У мениң путлиримни кейикниңкидәк қилиду; У мени жуқури җайлиримға турғузиду;
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 Қоллиримни уруш қилишқа үгитиду, Шуңлашқа биләклирим мис каманни керәләйду;
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Сән маңа ниҗатиңдики қалқанни бәрдиң, Сениң мулайим кәмтәрлигиң мени улуқ қилди.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Сән қәдәмлирим астидики җайни кәң қилдиң, Мениң путлирим тейилип кәтмиди.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Мән дүшмәнлиримни қоғлап йоқаттим, Улар һалак болмиғичә һеч янмидим.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 Қайта туралмиғидәк қилип, Уларни һалак қилип янҗидим, Улар путлирим астида жиқилди.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Сән җәң қилишқа күч билән белимни бағлидиң; Сән маңа һуҗум қилғанларни путум астида егилдүрдүң;
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Дүшмәнлиримни маңа арқини қилип қачқуздуң, Шуниң билән мән маңа өчмәнләрни йоқаттим.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 Улар тәлмүрди, бирақ қутқузидиған һеч ким йоқ еди; Һәтта Пәрвәрдигарға қаривиди, Уму уларға җавап бәрмиди.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Мән уларни соқуп йәрдики топидәк қиливәттим; Кочидики патқақтәк мән уларни чәйливәттим; Уларниң үстидин петиқдивәттим.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Сән мени хәлқимниң низалиридин қутқузғансән; Сән мени әлләрниң беши болушқа сақлидиң; Маңа ят болған бир хәлиқ хизмитимдә болмақта.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Ят әлдикиләр маңа зәиплишип тәслим болиду; Аңлиши биләнла улар маңа итаәт қилиду;
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 Ят әлдикиләр чүшкүнлишип кетиду; Улар өз истиһкамлиридин титригән һалда чиқип келиду;
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 Пәрвәрдигар һаяттур! Мениң Қорам Тешим мубарәкләнсун; Ниҗатим болған қорам таш Худа алийдур, дәп мәдһийиләнсун!
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 У, йәни мән үчүн толуқ қисас алғучи Тәңри, Хәлиқләрни маңа бойсундурғучидур;
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 У мени дүшмәнлирим арисидин чиқарған; Бәрһәқ, Сән мени маңа һуҗум қилғанлардин жуқури көтәрдиң; Зораван адәмдин Сән мени қутулдурдуң.
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 Мошу сәвәплик мән әлләр арисида саңа тәшәккүр ейтимән, и Пәрвәрдигар; Намиңни улуқлап күйләрни ейтимән;
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 У болса Өзи тиклигән падишаға зор қутқузушларни беғишлайду; Өзи мәсиһ қилғиниға, Йәни Давутқа һәм униң нәслигә мәңгүгә өзгәрмәс муһәббәтни көрситиду.
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
