Псалми 94
1 Бог помсти — Господь, Бог помсти з'явився, —
Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 піднеси́ся, о Су́дде землі, бундю́чним запла́ту віддай!
Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 Аж доки безбожні, о Господи, аж доки безбожні втіша́тися будуть?
A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 Доки бу́дуть верзти́, говорити бундю́чно, доки будуть пиша́тись злочинці?
Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
5 Вони тиснуть наро́д Твій, о Господи, а спадок Твій вони му́чать.
A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 Вдову́ та чужи́нця вбивають вони, і мордують сирі́т
Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 та й говорять: „Не бачить Господь, і не завва́жить Бог Яковів“.
És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Зрозумійте це ви, нерозумні в наро́ді, а ви, убогі на розум, коли набере́теся глу́зду?
Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 Хіба Той, що ухо щепи́в, — чи Він не почує? Хіба Той, що око створи́в, — чи Він не побачить?
A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 Хіба Той, що карає наро́ди, — чи Він не скарта́є, Він, що навчає люди́ну знання́?
A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
11 Господь знає всі лю́дські думки́, що марно́та вони!
Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 Блаженний той муж, що його Ти караєш, о Господи, і з Зако́ну Свого навчаєш його́,
Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 щоб його заспоко́їти від лиходе́ння, аж поки не ви́копана буде яма безбожному,
Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 бо Господь не опустить наро́ду Свого, а спа́дку Свого не поли́шить,
Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15 бо до праведности суд пове́рнеться, а за ним — всі невинного серця!
Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16 Хто встане зо мною навпроти злости́вих, хто встане зо мною навпроти злочинців?
Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17 Коли б не Господь мені в поміч, то душа моя тро́хи була́ б не лягла́ в царство смерти!
Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 Коли я кажу: „Похитнулась нога моя“, то, Господи, милість Твоя підпира́є мене!
Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 Коли мої думки́ болючі в нутрі́ моїм мно́жаться, то розради Твої веселять мою душу!
Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Чи престол беззако́ния з Тобою з'єдна́ється, той, що гріх учиняє над право?
Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 Збираються проти душі справедли́вого, і чисту кров винува́тять.
Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 І Господь став для мене тверди́нею, і мій Бог став за скелю приту́лку мого,
De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
23 і Він їхню силу на них повернув, і злом їхнім їх нищить, їх нищить Господь, Бог наш!
És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
