< Псалми 9 >
1 Для дириґента хору. На спів: „На смерть сина“. Псалом Давидів. Хвали́тиму Господа усім серцем своїм, розповім про всі чу́да Твої!
A karmesternek, Mút-labbénre. Zsoltár Dávidtól. Hadd magasztalom az Örökkévalót egész szívemmel, hadd beszélem el mind a csodatotteidet!
2 Я буду радіти, і ті́шитись буду Тобо́ю, і бу́ду виспі́вувати Ймення Твоє, о Всевишній!
Hadd örvendek és ujjongok benned, hadd zengem nevedet, oh Legfelső!
3 Як будуть назад відступати мої вороги́, то спіткну́ться і ви́гинуть перед обличчям Твоїм!
A mikor hátrafordulnak ellenségeim, megbotlanak s elvesznek színed elől.
4 Бо суд мій і справу мою розсудив Ти, Ти на троні судде́вім сидів, Судде праведний!
Mert te elvégezted ítéletemet és ügyemet, trónra ültél, igazságos biró.
5 Докори́в Ти народам, безбожного зни́щив, ім'я́ їхнє Ти витер навічні віки́!
Megdorgáltál nemzeteket, elveszítotted a gonoszt, eltörölted nevüket mindörökre.
6 О во́роже мій, руйнува́ння твої закінчи́лись на вічність, — ти й міста́ повалив був, і згинула з ними їхня пам'ять!
Az ellenségek eltüntek – romok mindétig; városokat szakítottál ki – elveszett az ő emlékük.
7 Та буде Господь пробува́ти навіки, Він для су́ду поставив престола Свого,
De az Örökkévaló örökké trónol, megszilárdította az ítéletre trónját.
8 і вселенну Він буде судити по правді, справедливістю буде судити наро́ди.
És ő itéli igazsággal a világot, megbírálja a nemzeteket egyenességgel;
9 І тверди́нею буде Господь для пригні́ченого, в час недолі — приту́лком.
hogy legyen az Örökkévaló mentsvárúl az elnyomottnak, mentsvárúl az inség idejében.
10 І на Тебе наді́ятись бу́дуть усі, що Ім'я́ Твоє знають, бо не кинув Ти, Господи, тих, хто шукає Тебе!
Bíznak tehát benned, a kik nevedet ismerik, mert nem hagytad el a téged keresőket, Örökkévaló.
11 Співайте Господе́ві, що сидить на Сіоні, між наро́дами розповідайте про чи́ни Його,
Zengjetek az Örökkévalónak, ki Cziónban székel, jelentsétek a népek közt cselekedeteit.
12 бо карає Він чинки крива́ві, про них пам'ятає, і не забуває Він зо́йку убогих!
Mert a ki az elontott vért követeli, megemlékezett azokról, nem felejtette el az alázatosak kiáltását.
13 Помилуй мене, Господи, поглянь на стражда́ння моє від моїх ненави́сників, Ти, що мене підійма́єш із брам смерти,
Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, lásd nyomorgásomat gyülölőimtől, ki fölemelsz engem a halál kapúiból;
14 щоб я розповідав про всю славу Твою, у брамах Сіонської до́ні я буду радіти спасі́нням Твоїм!
azért, hogy elbeszélhessem minden dicséretedet, Czión leányának kapuiban vigadhassak segítségedben.
15 Наро́ди попа́дали в яму, яку самі ви́копали, до па́стки, яку захова́ли, нога їхня схо́плена.
Elsülyedtek nemzetek a veremben, melyet készítottek; a hálóban, melyet elrejtettek, megfogatott a lábuk.
16 Господь зна́ний, Він суд учинив, — спіткну́всь нечестивий у вчинку своєї руки́! Гра на струнах. (Села)
Megismertette magát az Örökkévaló: ítéletet elvégzett, keze művei által tőrbe esik a gonosz. Higgájón. Széla.
17 Попряму́ють безбожні в шео́л, всі наро́ди, що Бога забули, (Sheol )
Az alvilágba térnek a gonoszok, mind a nemzetek, az istenfelejtők. (Sheol )
18 бож не навіки забу́деться бідний, надія убогих не згине наза́вжди!
Mert nem mindétig felejtetik el a szűkölködő, a szegények reménye nem vész el örökké.
19 Устань же, о Господи, — хай люди́на не перемагає, нехай перед лицем Твоїм засуджені будуть наро́ди!
Kelj föl, Örökkévaló, ne hatalmaskodjék a halandó, itéltessenek a nemzetek a te színed előtt;
20 Накинь, Господи, по́страх на них, — нехай знають наро́ди, що вони тільки люди! (Се́ла)
szerezz, Örökkévaló, félelmet nekik, tudják meg a nemzetek, hogy halandók ők! Széla.