< Псалми 73 >

1 Псалом Аса́фів.
Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2 А я, — мало не послизну́лися но́ги мої, мало не посковзну́лися сто́пи мої,
Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3 бо лихим я зави́дував, бачивши спо́кій безбожних, —
Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4 бо не мають стражда́ння до смерти своєї, і здорове їхнє тіло,
Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5 на лю́дській роботі нема їх, і ра́зом із іншими лю́дьми не зазнаю́ть вони вда́рів.
Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6 Тому́ то пиха їхню шию оздо́блює, зодяга́є їх ша́та наси́лля,
Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7 вилазять їм очі від жи́ру, бажа́ння їхнього серця збули́ся,
Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8 сміються й злосли́во говорять про у́тиск, говорять бундю́чно:
Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9 свої уста до неба підно́сять, — а їхній язик по землі походжа́є!
az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10 Тому́ то туди Його люди зверта́ються, і щедро беруть собі воду
Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11 та й кажуть: „Хіба́ Бог те знає, і чи має Всеви́шній відо́мість,
és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12 як он ті безбожні й безпечні на світі збільши́ли бага́тство своє?“
Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13 Направду, нада́рмо очи́стив я серце своє, і в неви́нності вимив ру́ки свої,
Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 і ввесь день я побитий, і щора́нку пока́раний.
de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15 Коли б я сказав: „Буду так говори́ть, як вони“, то спроневі́рився б я поколі́нню синів Твоїх.
Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16 І розду́мував я, щоб пізна́ти оте, — та трудне́ воно в о́чах моїх,
Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17 аж прийшов я в Божу святиню, — і кінець їхній побачив:
míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18 направду, — Ти їх на слизько́му поставив, на спусто́шення кинув Ти їх!
Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19 Як вони в одній хвилі спусто́шені, згинули, пощеза́ли від стра́хів!
Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20 Немов сном по обу́дженні, Господи, о́бразом їхнім пого́рдиш, мов сном по обу́дженні!
Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21 Бо болить моє серце, і в нутрі́ моїм коле,
Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22 а я немов бидло й не знаю, — я перед Тобою худо́бою став!
oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23 Та я за́вжди з Тобою, — Ти де́ржиш мене за правицю,
De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24 Ти Своєю порадою во́диш мене, і пото́му до слави Ти ві́зьмеш мене!
tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25 Хто є мені на небеса́х, окрім Тебе? А я при Тобі на землі не бажаю нічо́го!
Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26 Гине тіло моє й моє серце, та Бог — скеля серця мого й моя доля навіки,
Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27 бо погинуть ось ті, хто боку́є від Тебе, пони́щиш Ти кожного, хто відсту́пить від Тебе!
Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28 А я, — бли́зькість Бога для мене добро́, — на Владику, на Господа свою певність складаю, щоб звіща́ти про всі Твої чи́ни!
Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.

< Псалми 73 >