Псалми 120

1 Пісня проча́н.

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

2 Господи, ви́зволь же душу мою від губи́ неправди́вої, від язика́ зрадли́вого!

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

3 Що́ Тобі дасть, або що́ для Тебе дода́сть лукавий язик? —

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

4 Заго́стрені стрі́ли поту́жного із ялівце́вим вугі́ллям!

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

5 Горе мені, що заме́шкую в Ме́шеху, що живу́ із шатра́ми Кеда́ру!

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

6 Довго душа моя перебува́ла собі разом з тими, хто нена́видить мир:

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

7 я — за мир, та коли говорю́, то вони — за війну́!

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.