< Приповісті 27 >
1 Не вихва́люйся за́втрашнім днем, бо не знаєш, що день той поро́дить.
Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.
2 Нехай інший тебе вихваля́є, а не уста твої, чужий, а не губи твої.
Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
3 Камі́ння — тяга́р, і пісок — важка річ, та гнів нерозумного тяжчий від них від обох.
Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
4 Лютість — жорстокість, а гнів — то зато́плення, та хто перед заздрістю всто́їть?
A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?
5 Ліпше відкрите карта́ння, ніж таємна любов.
Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6 Побої коханого вірність показують, а в нена́висника поцілу́нки числе́нні.
Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.
7 Сита душа топче й мед щільнико́вий, а голодній душі все гірке́ — то солодке.
A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
8 Як птах, що гніздо́ своє кинув, так і люди́на, що з місця свого мандру́є.
Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
9 Олива й кадило поті́шують серце, і солодкий нам друг за душевну пораду.
Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók.
10 Друга свого й друга батька свого не кидай, а в дім брата свого не прихо́дь в день нещастя свого́, — ліпший сусіда близьки́й за далекого брата!
A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
11 Будь мудрий, мій сину, й потіш моє серце, і я матиму що відповісти́, як мені докоря́тиме хто.
Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
12 Мудрий бачить лихе — і ховається, а безумні йдуть — і караються.
Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
13 Візьми його одіж, бо він поручивсь за чужого, і за чужи́нку заста́ву візьми.
Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14 Хто сильним голосом благословляє із ра́ннього ранку свого товариша, — за прокля́ття залічується це йому.
A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15 Ри́нва, постійно теку́ча слотли́вого дня та жінка сварли́ва — одна́кове:
A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16 хто хоче сховати її — той вітра ховає, чи оливу паху́чу правиці своєї, що видасть себе.
Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
17 Як гострить залізо залізо, так гострить люди́на лице свого друга.
Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját.
18 Сторож фіґо́вниці пло́ди її споживає, а хто пана свого стереже, той шанований.
Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
19 Як лице до лиця у воді, так серце люди́ни до серця люди́ни.
Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.
20 Шео́л й Аваддо́н не наси́тяться, — не наси́тяться й очі люди́ни. (Sheol )
Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek. (Sheol )
21 Що для срі́бла топи́льна посу́дина, і го́рно — для золота, те для людини уста́, які хвалять її.
Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint.
22 Хоч нерозумного будеш товкти́ товкаче́м поміж зе́рнами в сту́пі, — не віді́йде від нього глупо́та його!
Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.
23 До́бре знай вигляд своєї отари, поклади своє серце на че́реди,
Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
24 бо багатство твоє не навіки, і чи корона твоя з роду в рід?
Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?
25 Появилася зе́лень, і трава показалась, і збирається сіно із гір, —
Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:
26 будуть ві́вці тобі на вбрання́, і козли́ — ціна поля,
Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
27 і молока твоїх кіз буде до́сить на ї́жу тобі, на їду́ твого дому, і на життя для служни́ць твоїх.
És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.