Приповісті 17
1 Ліпший черствий кусок зо споко́єм, ніж дім, повний у́чти м'ясної зо сваркою.
Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
2 Раб розумний панує над сином безпутнім, і серед братів він поділить спа́док.
Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
3 Для срі́бла — топи́льна посу́дина, а го́рно — для золота, Господь же серця випробо́вує.
Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
4 Лиходій слухається уст безбожних, слухає неправдомо́в язика лиході́йного.
A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
5 Хто сміється з убогого, той ображає свого Творця, хто радіє з нещастя, — не буде такий без вини.
A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
6 Корона для ста́рших — ону́ки, а пишно́та дітей — їхні батьки́.
A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
7 Не присто́йна безумному мова поважна, а тим більше шляхе́тному — мова брехли́ва.
Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
8 Хабар в о́чах його власника́ — самоцві́т: до всьо́го, до чого пове́рнеться, буде щасти́ти йому́.
Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
9 Хто шукає любови — провину ховає, хто ж про неї повто́рює, розго́нює дру́зів.
Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
10 На розумного більше впливає одне остере́ження, як на глупака́ сто ударів.
Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
11 Злий шукає лише неслухня́ности, та вісник жорстокий на нього пошлеться.
Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12 Ліпше спітка́ти обезді́тнену ведмедицю, що кидається на люди́ну, аніж нерозумного в глупо́ті його.
Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.
13 Хто відплачує злом за добро, — не відступить лихе з його дому.
A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
14 Почин сварки — то про́рив води, тому перед ви́бухом сварки покинь ти її!
Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.
15 Хто оправдує несправедливого, і хто засуджує праведного, — оби́два вони Господе́ві оги́дні.
A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.
16 На́що ті гроші в руці нерозумного, щоб мудрість купити, як мо́зку нема?
Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
17 Правдивий друг любить за всякого ча́су, в недолі ж він робиться братом.
Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
18 Люди́на, позба́влена розуму, ру́читься, — пору́ку дає за друга свого.
Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.
19 Хто сварку кохає, той любить гріх; хто ж підвищує уста свої, той шукає нещастя.
Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
20 Люди́на лукавого серця не зна́йде добра, хто ж лука́вить своїм язико́м, упаде в зло.
Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
21 Хто родить безумного, родить на смуток собі, і не поті́шиться батько безглуздого.
A ki szül bolondot, szüli ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
22 Серце радісне добре лікує, а пригно́блений дух сушить ко́сті.
A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
23 Безбожний таємно бере хабара́, щоб зігнути путі правосу́ддя.
A kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
24 З обличчям розумного — мудрість, а очі глупця́ — аж на кінці землі.
Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek végéig.
25 Нерозумний син — смуток для батька, для своєї ж родительки — гі́ркість.
Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.
26 Не добре карати справедливого, бити шляхе́тних за щирість!
Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
27 Хто слова́ свої стримує, той знає пізна́ння, і холоднокро́вний — розумна люди́на.
A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.
28 І глупа́к, як мовчить, уважається мудрим, а як у́ста свої закриває — розумним.
Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.
