< Йов 27 >
1 І Йов далі вів мову свою та й казав:
És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;
2 „ Як живий Бог, — відкинув Він право моє, і душу мою засмутив Всемогу́тній,
Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:
3 і як довго в мені ще душа моя, і дух Божий у ні́здрях моїх, —
bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;
4 неправди уста́ мої не говори́тимуть, а язик мій не скаже ома́ни!
nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!
5 Борони мене, Боже, призна́ти вас за справедливих! Доки я не помру́, своєї невинности я не відкину від себе, —
Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.
6 за свою справедливість тримаюся міцно, — й її не пущу́, моє серце не буде ганьби́ти ні о́дного з днів моїх, —
Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.
7 нехай буде мій ворог — немов той безбожник, а хто повстає проти мене — як кривдник!
Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!
8 Яка ж бо наді́я лукавому, коли відірве́, коли ві́зьме Бог душу його?
Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?
9 Чи Бог ви́слухає його крик, коли при́йде на нього нещастя?
Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?
10 Чи буде втіша́тися він Всемогутнім? Буде кликати Бога за кожного ча́су?
Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?
11 Я вас буду навчати про Божую руку, що є у Всемогутнього — я не сховаю, —
Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.
12 таж самі ви це бачили всі, то чого ж нісені́тниці пле́щете?
Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?
13 Така доля люди́ни безбожної, це спа́дщина насильників, що отри́мають від Всемогутнього:
Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.
14 Як розмно́жаться діти його — то хіба для меча, а наща́дки його не наси́тяться хлібом!
Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;
15 Позосталих по нім морови́ця сховає, і вдовиці його не заплачуть...
maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.
16 Якщо накопи́чить він срібла, немо́в того по́роху, і наготу́є одежі, як глини,
Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:
17 то він наготу́є, а праведний вдягне, а срі́бло невинний поділить.
szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.
18 Він будує свій дім, як та міль, й як той сторож, що ставить собі куреня́,
Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:
19 він лягає багатим, та більше не зробить того: свої очі відкриє — й немає його.
gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.
20 Страхі́ття дося́гнуть його, мов вода, вночі буря укра́де його,
Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.
21 східній вітер його понесе́ — і мине́ться, і бурею схо́пить його з його місця...
Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.
22 Оце все Він кине на нього, — і не змилосе́рдиться, і від руки Його мусить той спішно втікати!
Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;
23 Своїми доло́нями спле́сне над ним, і сви́сне над ним з свого місця.
összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.