< Йов 20 >
1 І відповів нааматянин Цофа́р та й сказав:
Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
2 „Тому́ то думки́ мої відповідати мене наверта́ють, і тому́ то в мені цей мій по́спіх!
Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom.
3 Соромли́ву нага́ну собі я почув, та дух з мого розуму відповідає мені.
Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre.
4 Чи знаєш ти те, що від вічности, відколи́ люди́на на землі була поста́влена, —
Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre,
5 то спів несправедливих короткий, а радість безбожного — тільки на хвилю?
hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig?
6 Якщо піднесе́ться вели́чність його аж до неба, а його голова аж до хмари дося́гне,
Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér:
7 проте́ він загине навіки, немов його гній, хто бачив його, запитає: де він?
mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van?
8 Немов сон улетить — і не зна́йдуть його, мов виді́ння нічне́, він споло́шений буде:
Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány;
9 його бачило око, та бачити більше не бу́де, і вже не побачить його його місце...
a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye.
10 Сини його запобіга́тимуть ла́ски в нужде́нних, а ру́ки його позверта́ють маєток його.
Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát.
11 Повні кості його молоде́чости, — та до по́роху з ним вона ляже!
Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik.
12 Якщо в у́стах його зло солодке, — його він таї́ть під своїм язиком,
Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt,
13 над ним милосе́рдиться та не пускає його, і тримає його в своїх устах, —
kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében:
14 то цей хліб в його ну́трощах змі́ниться, — стане він жо́вчю змії́ною в нутрі його́!
beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében.
15 Він маєток чужо́го ковтав, але́ його ви́блює: Бог виганяє його із утро́би його.
Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten.
16 Отру́ту зміїну він сса́тиме, гадю́чий язик його вб'є!
Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve.
17 Він річко́вих джере́л не побачить, струмків меду та молока.
Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek.
18 Позверта́є він працю чужу, і її не ковтне́, як і маєток, набутий з виміни своєї, жувати не буде.
Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni.
19 Бо він переслідував, кидав убогих, він дім грабував, хоч не ставив його!
Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl.
20 Бо споко́ю не знав він у нутрі своїм, і свого наймилішого не збереже.
Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg.
21 Немає останку з обжи́рства його, тому нетрива́ле добро його все:
Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java.
22 за по́вні достатку його буде тісно йому́, рука кожного скри́вдженого при́йде на нього!
Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön.
23 Хай напо́внена буде утро́ба його, та пошле Він на нього жар гніву Свого, і бу́де дощи́ти на нього неду́гами його.
Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe.
24 Він бу́де втікати від зброї залізної, — та прони́же його мідний лук.
Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által;
25 Він стане меча́ витягати, і вийде він із тіла, та держа́к його вийде із жо́вчі його, і пере́страх на нього впаде́!
húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek.
26 При ска́рбах його всі нещастя захо́вані, його буде же́рти огонь не роздму́хуваний, позостале в наметі його буде знищене.
Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában.
27 Небо відкриє його беззаконня, а земля проти нього повстане, —
Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld.
28 урожай його дому втече, розпливеться в день гніву Його.
Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján.
29 Оце доля від Бога люди́ні безбожній, і спа́дщина, обі́цяна Богом для неї!“
Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.