До римлян 9
1 Правду кажу в Христї, не обманюю, як сьвідкуе менї (й) совість моя Духом сьвятим,
Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
2 що великий мені смуток, і без устання болесть серцю моєму.
hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívem fájdalma,
3 Бо я сам бажав би бути відлученим від Христа за братів моїх, рідних мені по тїлу;
mert kívánnám, hogy inkább én lennék átkozott, Krisztustól elszakítva, az én atyámfiaiért, test szerint való rokonaimért,
4 вони ж Ізраїльтяне, їх усиновленнє, і слава, й завіти, й даваннє закону, й судженнє, і обітування;
akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az istentisztelet és az ígéretek
akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindenekfelett örökké áldandó Isten, Ámen. (aiōn g165)
6 Не те ж воно, наче б слово Боже не сповнилось; бо не всі ті, що від Ізраїля, сї Ізраїльтяне,
Az pedig nem lehet, hogy Isten beszéde meghiúsuljon. Mert nem mindnyájan izraeliták, akik Izraeltől valók,
7 анї всі дїти, тим що вони насіннє Авраамове; нї, в Ісаакові (рече) назветь ся тобі насіннє.
és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt nevezik majd utódodnak.“
8 Се єсть: не дїти тїлесні, се дїти Божі, а дїти обітування полічені в насіннє.
Azaz nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.
9 Слово бо обітування таке! Пори сієї прийду, і буде Сарі син.
Mert az ígéretnek beszéde ez: „abban az időben eljövök és Sárának fia lesz.“
10 Не тільки ж (се); а й Ревека, що почала за одним разом од Ісаака, отця нашого;
De nemcsak ő, hanem Rebeka is példa, aki egytől fogant méhében, Izsáktól, a mi Atyánktól.
11 ще бо не родились, анї зробили нічого доброго або лихого (щоб постанова Божа у вибранню пробувала, не по дїлам, а від Того, хто кличе).
Még amikor meg sem születtek fiai, és semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, – hogy Istennek kiválasztás szerint való végzése megálljon, nem cselekedetekből, hanem az elhívó akarata szerint, –
12 сказано їй, що більший служити ме меншому,
megmondatott neki, hogy a nagyobbik szolgál majd a kisebbnek,
13 яко ж писано: Якова злюбив я, а Ісава зненавидів.
amint meg van írva: „Jákobot szerettem, Ézsaút pedig gyűlöltem.“
14 Що ж скажемо? чи вже ж несправедливість у Бога? Нехай не буде.
Mit mondjunk tehát? Vajon nem igazságtalanság ez Istentől? Semmiképpen!
15 Глаголе бо Мойсейові: Помилую, кого помилую, і змилосерджусь, над ким змилосерджусь.
Mert Mózesnek ezt mondja: „Könyörülök azon, akin könyörülök és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.“
16 Тим же воно нї від того, хто хоче, нї від того, хто біжить, а від милуючого Бога.
Ezért nem azé, aki akarja, és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
17 Глаголе бо писаннє й Фараонові: Що на се іменно підняв я тебе, щоб показати на тобі силу мою, і щоб звістилось імя мов по всій землі.
Mert az Írás azt mondja a fáraónak: „Arra rendeltelek téged, hogy megmutassam rajtad az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.“
18 Тим ж то, кого хоче, милує, а кого хоче, ожорсточує (окаменює).
Ezért, akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.
19 Скажеш же мені: Чого ж іще й винуватить? хто встояв проти волї Його?
Azt mondod erre nekem: Akkor miért vádol hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda állhat ellen?
20 Хто ж се ти, чоловіче, що змагаєш ся з Богом? Хиба скаже зроблене тому, хто зробив його: Нащо вробив єси мене так?
De hát kicsoda vagy te, ó, ember, hogy perbe szállsz Istennel? „Mondhatja-e a készítmény a készítőnek: miért formáltál engem így?“
21 Або не має впасти ганчар над глиною, щоб з того самого місива зробити одну посудину на честь, а другу на нечесть?
A fazekasnak nincs-e hatalma az agyagon, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt ékességre, a másikat pedig közönséges használatra készítse?
22 Коли ж, хотячи Бог показати гнїв свій, і явити силу свою, щадив у великому довготерпінню посуди гнїва, наготовлені на погибель,
Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni, és hatalmát megismertetni, és ezért nagy béketűréssel szenvedte el a harag edényeit, amelyek pusztulásra készültek,
23 і щоб явити богацтво слави своєї на посудах милости, котрих наперед наготовив на славу,
és nem az ő dicsőségének gazdagságát akarta-e megismertetni az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített?
24 як і над нами, котрих покликав не тільки з Жидів, та й з поган?
Ilyenekké hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
25 Як і в Осії глаголе: Назву немоїх людей людьми моїми, і неполюблену полюбленою.
amint Hóseásnál is mondja: „Hívom a nem-népemet népemnek és a nem-szeretettet szeretettnek.
26 І буде на місцї, де сказано їм: не мій ви народ, там назвуть ся синами Бога живого.
És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták neki: ti nem vagytok népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni“.
27 Ісаія ж покликує про Ізраїля: Хочби було число синів Ізраїлевих як пісок морський, останок (тільки) спасеть ся:
Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izraelről: „Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, csak a maradék tartatik meg,
28 скінчивши бо слово, поскорить ся в правдї; бо скоро слово зробить Господь на землі.
mert az Úr bevégzi és gyorsan valóra váltja beszédét a földön.“
29 І яко ж прорік Ісаія: Коли б Господь Саваот не зоставив нам насїння, були б ми, як Содома, й уподобились би Гоморі.
És amint Ézsaiás előre megmondta: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna utódot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához lennénk hasonlók.“
30 Що ж скажемо? Що погане, котрі не вганяли за праведностю, настигли праведність, праведність, що од віри;
Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, mégpedig a hitből való igazságot.
31 Ізраїль же, вганяючи за праведностю, не настиг закону праведности.
Izrael ellenben, amely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
32 Чому? Тому, що (шукали праведности) не од віри, а якби од учинків закону; спіткнулись бо на камінь спотикання.
Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem úgy, mintha a törvény cselekedetei révén volna elérhető. Beleütköztek a megütközés kövébe,
33 Яко ж писано: Ось кладу в Сіонї камінь спотикання і камень поблазнї, а всякий, хто вірув в Него, не осоромить ся.
amint meg van írva: „Íme, a megütközés kövét és a megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.“
