Nnwom 122

1 Ɔsoroforɔ dwom. Dawid deɛ. Ɛberɛ a wɔsee me sɛ, “Ma yɛnkɔ Awurade fie” no, mʼani gyeeɛ.

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

2 Yɛgyinagyina wʼapono ano, Ao Yerusalem.

Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Wɔakyekyere Yerusalem yie sɛ kuropɔn. Wɔahyehyɛ mu nneɛma fɛfɛ.

Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

4 Ɛhɔ na mmusuakuo no korɔ, Awurade mmusuakuo no. Wɔkɔkamfo Awurade din sɛdeɛ nhyehyɛeɛ a wɔde ama Israel no teɛ.

hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

5 Ɛhɔ na atemmuo nhennwa no sisi, Dawid fie nhennwa no.

Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

6 Monsrɛ asomdwoeɛ mma Yerusalem sɛ, “Ma wɔn a wɔdɔ wo no nnya banbɔ.

Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

7 Ma asomdwoeɛ mmra wʼafasuo mu na banbɔ mmra wʼabankɛsewa mu.”

Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

8 Me nuanom ne me nnamfonom enti, meka sɛ, “Asomdwoeɛ ntena wo mu.”

Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

9 Awurade yɛn Onyankopɔn fie enti, mɛhwehwɛ wo nkɔsoɔ.

Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!