Hiob 30
1 “Nanso seesei wɔsere me, nnipa a manyini sene wɔn, na wɔn agyanom mfata sɛ wɔne me nnwan ho nkraman tena.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Mfasoɔ bɛn na wɔn nsa mu ahoɔden wɔ ma me, ɛberɛ a wɔn ahoɔden afiri wɔn mu?
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Ohia ne ɛkɔm ama wɔn ho atete, wɔnante asase wesee ne asase bonini so anadwo.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Wɔboaboaa nkyenhahan ano wɔ nkyɛkyerɛ mu, na wɔde ɛserɛ so nnua nhini yɛɛ wɔn aduane.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Wɔn mfɛfoɔ pamoo wɔn firii wɔn mu, na wɔhuroo wɔn sɛ akorɔmfoɔ.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 Wɔhyɛɛ wɔn ma wɔtenaa nsuka a emu awo, abotan ne ɛfam ntokuro mu.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 Wɔsuu sɛ mfunumu wɔ wiram na wɔfoforee so wɔ ɔdɔtɔ ase.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Ekuo a wɔmfra na wɔnni din, wɔpam wɔn firii asase no so.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 “Na ɛnnɛ yi wɔn mmammarima de dwom bɔ me akutia; mayɛ abusudeɛ wɔ wɔn mu.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Wɔkyiri me na wɔnnka mma me ho; wɔmmfɛre sɛ wɔtete ntasuo gu mʼanim.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Afei a Onyankopɔn abubu me tadua na ɔde amanehunu aba me so yi, wɔyɛ deɛ wɔpɛ wɔ mʼanim.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 Abusuakuo no to hyɛ me so wɔ me nifa so; wɔsum me nan mfidie, na wɔsisi apie tia me.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Wɔsisi mʼakwan; na wɔnya me sɛe me na obiara mmoa me.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Wɔba te sɛ deɛ wɔfiri ntokuro a ano abae mu; wɔnam mmubuiɛ no mu munimuni ba.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Ahunahuna ma me ho dwiri me; mʼanimuonyam atu kɔ sɛdeɛ mframa abɔ agu, me banbɔ atu ayera sɛ omununkum.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 “Na seesei, me nkwa resa; na amanehunu nna akyekyere me.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 Anadwo wowɔ me nnompe mu; ɔyea a ɛwe me no nnyae.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Onyankopɔn firi ne tumi mu yɛ sɛ aduradeɛ ma me; ɔmia me te sɛ mʼatadeɛ kɔn.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Ɔto me twene atɛkyɛ mu na ɔma me yɛ sɛ mfuturo ne nsõ.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 “Ao Onyankopɔn, mesu mefrɛ wo, nanso wommua me. Mesɔre gyina, nanso wohwɛ me kɛkɛ.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Woba me so anibereɛ so; wode wʼabasa mu tumi to hyɛ me so.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Wohwim me na wode mframa pia me; wodankyidankyi me wɔ ahum mu.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Menim sɛ wode me bɛkɔ owuo mu, baabi a woahyɛ ama ateasefoɔ nyinaa.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 “Ampa ara obiara mfa ne nsa nka onipa a ɔrebrɛ ɛberɛ a ɔresu pɛ mmoa wɔ nʼamanehunu mu.
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Mansu amma wɔn a wɔwɔ ɔhaw mu anaa? Me kra werɛ anho amma ahiafoɔ anaa?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Nanso ɛberɛ a mʼani da papa so no, bɔne baeɛ; ɛberɛ a mepɛɛ hann no, esum na ɛduruuɛ.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Meyafunu mu a ɛwowɔ me no nnyae da; na nna a amanehunu wɔ mu da mʼanim.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Menenam a mabiri a ɛnyɛ sɛ owia na ahye me; megyina adwaberem na mesu pɛ mmoa.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 Madane nnompo nuabarima, me ne apatuo na ɛbɔ.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Me honam ani abiri na ɛhwanehwane; huraeɛ ama me ho adɔ.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Me sankuo bɔ kwadwom, na mʼatɛntɛbɛn ma agyaadwotwa nnyegyeɛ.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
