Hiob 29
1 Hiob toaa so sɛ,
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 “Mafe abosome a atwam no, nna a Onyankopɔn hwɛɛ me soɔ no,
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 ɛberɛ a ne kanea hyerɛn mʼatifi na mede ne kanea menantee esum mu no!
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 Ao, ɛnna a mesii soɔ no, ɛberɛ a Onyankopɔn adamfofa a emu yɛ den hyiraa me fie,
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 ɛberɛ a na Otumfoɔ da so ka me ho na me mma atwa me ho ahyia,
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 ɛberɛ a na nufosuo mu sradeɛ afɔ mʼakwan na abotan hwiee ngo sɛ nsuo maa me.
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 “Ɛberɛ a na mekɔ kuropɔn ɛpono ano mekɔtena mʼadwa so wɔ ɔmanfoɔ adwaberem,
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 mmeranteɛ hunu me a, wɔgyina nkyɛn na mpanimfoɔ sɔre gyina hɔ;
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 atitire gyae kasa na wɔde wɔn nsa kata wɔn ano;
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 mmapɔmma tɛm dinn, na wɔn tɛkrɛma ka wɔn dodom.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 Wɔn a wɔte me nka nyinaa ka me ho asɛmpa, na wɔn a wɔhunu me nyinaa kamfo me,
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 ɛfiri sɛ, meboaa ahiafoɔ a wɔsu pɛɛ mmoa, ne nwisiaa a wɔnni aboafoɔ.
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 Onipa a na ɔrewuo no hyiraa me; na memaa akunafoɔ ani gyee wɔn akoma mu.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 Mede tenenee firaa sɛ mʼaduradeɛ; atɛntenenee yɛɛ me nkatasoɔ ne mʼabotire.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 Meyɛɛ aniwa maa anifirafoɔ, ne ɛnan maa abubuafoɔ.
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 Meyɛɛ ahiafoɔ agya; na mekaa ahɔhoɔ asɛm maa wɔn.
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Mebubuu amumuyɛfoɔ se na mehwim wɔn a wɔdi wɔn nya no firii wɔn anom.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 “Medwenee sɛ, ‘Mɛwu wɔ mʼankasa me fie mu, na me nna adɔɔso sɛ anwea.
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Me nhini bɛduru nsuo ano, na obosuo agugu me mman so anadwo mu nyinaa.
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Mʼanimuonyam bɛkɔ so ayɛ frɔmm wɔ me so, na mʼahoɔden ayɛ foforɔ.’
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 “Nnipa hwehwɛɛ sɛ wɔtie me, wɔyɛɛ dinn, twɛnee mʼafotuo.
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Sɛ mekasa wie a wɔnnkasa bio, ɛfiri sɛ me nsɛm tɔɔ wɔn asom yie.
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 Wɔtwɛnee me sɛdeɛ wɔtwɛne osutɔ, na wɔmenee me nsɛm sɛ osutɔ berɛ nsuo.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Wɔn abasa mu buiɛ no, mesere kyerɛɛ wɔn; mʼanimteɛ som bo ma wɔn.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 Mebɔɔ ɛkwan maa wɔn na metenaa ase sɛ wɔn ɔhene; metenaa ase sɛ ɔhene a ɔwɔ nʼakodɔm mu; meyɛɛ sɛ obi a ɔkyekyere agyaadwotwafoɔ werɛ.
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
