Hiob 13

1 “Mʼani ahunu yeinom nyinaa, mʼaso ate, na ate aseɛ nso.

Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

2 Deɛ wonim no, me nso menim; wo nsene me.

A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

3 Nanso mepɛ sɛ mekasa kyerɛ Otumfoɔ no na me ne Onyankopɔn toatoa adwene wɔ mʼasɛm ho.

Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

4 Mode atorɔ mmom na afɔre me ho; mo nyinaa moyɛ ayaresafoɔ a mo ho nni mfasoɔ!

Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

5 Sɛ mobɛyɛ komm koraa a ɛno na ɛbɛyɛ nyansa ama mo!

Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

6 Afei montie mʼano asɛm; montie mʼanoyie.

Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

7 Mobɛka amumuyɛsɛm ama Onyankopɔn anaa? Mobɛka nnaadaasɛm ama no anaa?

Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?

8 Mobɛkyea mo aso ama no? Mobɛka Onyankopɔn asɛm ama no anaa?

Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

9 Sɛ ɔhwehwɛ mo mu a, ɛbɛsi mo yie anaa? Mobɛtumi adaadaa no sɛdeɛ modaadaa nnipa no anaa?

Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

10 Sɛ mokyeaa mo aso wɔ kɔkoam a, sɛdeɛ ɛteɛ biara, ɔbɛka mo anim.

Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

11 Nʼanimuonyam mmɔ mo hu anaa? Ne ho suro nntɔ mo so anaa?

Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?

12 Mo kasatɔmmɛ yɛ mmɛbuo a ɛte sɛ nsõ; mo anoyie yɛ dɔteɛ.

A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

13 “Monyɛ dinn, na menkasa; na deɛ ɛbɛyɛ me biara mmra me so.

Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

14 Adɛn enti na mede me ho to amaneɛ mu na mede me nkwa to me nsam?

Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

15 Ɛwom sɛ ɔkumm me deɛ, nanso ne so na mʼani bɛda; ampa ara mɛdi mʼakwan ho adanseɛ wɔ nʼanim.

Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

16 Nokorɛm, yei na ɛbɛyɛ me nkwagyeɛ, ɛfiri sɛ deɛ ɔnsuro Onyankopɔn no rentumi nkɔ nʼanim!

Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

17 Montie me nsɛm yi yie; monyɛ aso mma deɛ meka.

Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

18 Afei a masiesie me nkurobɔ yi, menim sɛ mɛdi bem.

Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

19 Obi bɛtumi abɔ me kwaadu anaa? Sɛ ɛte saa deɛ a, anka mɛyɛ komm na mawu.

Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

20 “Ao Onyankopɔn, yɛ saa nneɛma mmienu yi pɛ ma me, na afei meremfa me ho nsuma wo:

Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

21 Yi wo nsa firi me so kɔ akyirikyiri, na gyae wo ho hu a wode hunahuna me no.

Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

22 Afei samena me na mɛba, anaa ma menkasa na bua me.

Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

23 Mfomsoɔ ne bɔne dodoɔ ahe na mayɛ? Kyerɛ me me mfomsoɔ ne me bɔne.

Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

24 Adɛn enti na wode wʼanim asie me na wodwene sɛ meyɛ wo ɔtamfoɔ?

Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

25 Wobɛyɛ ahahan a mframa rebɔ no ayayadeɛ anaa? Wobɛtaa ntɛtɛ a awoɔ anaa?

A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

26 Wotwerɛ soboɔ a ɛyɛ yea tia me, na woka me mmabunuberɛ mu bɔne nyinaa gu me so.

Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

27 Wode nkyehoma gu me nan; wohwɛ mʼanammɔnkwan nyinaa so yie na wode ahyɛnsodeɛ ayeyɛ mʼanammɔn mu.

Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

28 “Enti onipa nkwa sa te sɛ biribi a aporɔ, te sɛ atadeɛ a nweweboa adie.

Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.