Hiob 9
1 Na Hiob kasaa bio se:
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Yiw, minim sɛ eyi yɛ nokware. Na ɛbɛyɛ dɛn na ɔdesani bɛteɛ wɔ Onyankopɔn anim?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 Sɛ obi pɛ sɛ ɔne Onyankopɔn yiyi ano a, ɔrentumi nyi nsɛm apem mu baako mpo ano.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Ne nyansa mu dɔ, na ne tumi so. Hena na ɔne no adi asi na ne ho baabiara anti?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Otutu mmepɔw a wonnim ho hwee obubu wɔn fa so wɔ nʼabufuw mu.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 Ɔwosow asase fi ne sibea, na ɔma ne nnyinaso wosow biribiri.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 Ɔkasa kyerɛ owia na ɛnhyerɛn, na ɔsɔw nsoromma hyerɛn ano.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Ɔno nko ara na ɔtrɛw ɔsoro mu, na ɔnantew po asorɔkye so.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Ɔno ne Nyankrɛnte, Akokɔbeatan ne ne mma Yɛfo; anafo fam nsorommakuw no.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Ɔyɛ anwonwade a wontumi nte ase, nsɛnkyerɛnne a wontumi nkan.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Sɛ ɔnam me ho a, minhu no; sɛ ɔsen a, minhu no.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Sɛ ohwim kɔ a, hena na osiw no kwan? Hena na obetumi abisa no se, ‘Dɛn na woreyɛ yi?’
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Onyankopɔn nkora nʼabufuw so; Rahab aboafo mpo ho popo wɔ nʼanim.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 “Na me ne hena a mene no beyiyi ano? Mɛyɛ dɛn anya nsɛm a me ne no de begye akyinnye?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Sɛ minnim ho hwee mpo a, merentumi nyi nʼano; ɛno ara ne sɛ mɛsrɛ ahummɔbɔ afi me temmufo nkyɛn.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Mpo, sɛ mefrɛ no na ɔba a, minnye nni sɛ obetie mʼasɛm.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 Ɔde asorɔkye bɛhwe me ama mʼapirakuru adɔɔso kwa.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Ɔremma minnya mʼahome, bio, ɔde awerɛhow bɛhyɛ me ma tɔ.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 Sɛ ɛyɛ ahoɔden asɛm a, ɔyɛ ɔhoɔdenfo! Na sɛ ɛba atɛntrenee nso a, hena na ɔne no bedi asi?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Sɛ midi bem mpo a, mʼano bebu me kumfɔ; sɛ me ho nni asɛm a, ebebu me fɔ.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 “Ɛwɔ mu sɛ midi bem de, nanso mimmu me ho; abrabɔ afono me.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Ne nyinaa yɛ pɛ; ɛno nti na meka se, ‘Ɔsɛe nea ne ho nni asɛm ne omumɔyɛfo.’
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 Bere a amanehunu de owu aba no, ɔserew nea ne ho nni asɛm no abawpa.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 Bere a asase akɔ amumɔyɛfo nsam no, ofura ɛso atemmufo ani. Sɛ ɛnyɛ ɔno a, na ɛyɛ hena?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 “Me nna ho yɛ hare sen ommirikatufo; ɛsen kɔ a anigye kakra mpo nni mu.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Etwa mu kɔ sɛ akorow a wɔde paparɔso ayɛ te sɛ akɔre a wɔretow akyere wɔn hanam.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 Sɛ meka se, ‘Me werɛ mfi mʼanwiinwii, mɛsakra me nsɛnka, na maserew a,’
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 me yaw ahorow no bɔ me hu ara. Na minim sɛ, woremmu me bem.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Woabu me fɔ dedaw nti, adɛn na ɛsɛ sɛ mehaw me ho kwa?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Mpo sɛ ɛba sɛ mede samina guare na mede samina hohoro me nsa ho a,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 wobɛtow me akyene dontori amoa mu, ama mʼatade mpo akyi me.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 “Ɔnyɛ onipa te sɛ me na mayi nʼano, na yɛakogyina asennii abobɔ yɛn nkuro.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 Sɛ anka obi wɔ hɔ a obesiesie yɛn ntam na waka yɛn baanu abɔ mu,
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 obi a obeyi Onyankopɔn abaa afi me so, na nʼahunahuna ammɔ me hu bio.
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Anka mɛkasa a merensuro no, nanso saa tebea a mewɔ mu yi de, mintumi.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
