Hiob 9
1 Na Hiob kasaa bio se:
Felelt Jób és mondta:
2 “Yiw, minim sɛ eyi yɛ nokware. Na ɛbɛyɛ dɛn na ɔdesani bɛteɛ wɔ Onyankopɔn anim?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 Sɛ obi pɛ sɛ ɔne Onyankopɔn yiyi ano a, ɔrentumi nyi nsɛm apem mu baako mpo ano.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 Ne nyansa mu dɔ, na ne tumi so. Hena na ɔne no adi asi na ne ho baabiara anti?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 Otutu mmepɔw a wonnim ho hwee obubu wɔn fa so wɔ nʼabufuw mu.
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 Ɔwosow asase fi ne sibea, na ɔma ne nnyinaso wosow biribiri.
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 Ɔkasa kyerɛ owia na ɛnhyerɛn, na ɔsɔw nsoromma hyerɛn ano.
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 Ɔno nko ara na ɔtrɛw ɔsoro mu, na ɔnantew po asorɔkye so.
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 Ɔno ne Nyankrɛnte, Akokɔbeatan ne ne mma Yɛfo; anafo fam nsorommakuw no.
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 Ɔyɛ anwonwade a wontumi nte ase, nsɛnkyerɛnne a wontumi nkan.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 Sɛ ɔnam me ho a, minhu no; sɛ ɔsen a, minhu no.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 Sɛ ohwim kɔ a, hena na osiw no kwan? Hena na obetumi abisa no se, ‘Dɛn na woreyɛ yi?’
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 Onyankopɔn nkora nʼabufuw so; Rahab aboafo mpo ho popo wɔ nʼanim.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 “Na me ne hena a mene no beyiyi ano? Mɛyɛ dɛn anya nsɛm a me ne no de begye akyinnye?
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 Sɛ minnim ho hwee mpo a, merentumi nyi nʼano; ɛno ara ne sɛ mɛsrɛ ahummɔbɔ afi me temmufo nkyɛn.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 Mpo, sɛ mefrɛ no na ɔba a, minnye nni sɛ obetie mʼasɛm.
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 Ɔde asorɔkye bɛhwe me ama mʼapirakuru adɔɔso kwa.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 Ɔremma minnya mʼahome, bio, ɔde awerɛhow bɛhyɛ me ma tɔ.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 Sɛ ɛyɛ ahoɔden asɛm a, ɔyɛ ɔhoɔdenfo! Na sɛ ɛba atɛntrenee nso a, hena na ɔne no bedi asi?
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 Sɛ midi bem mpo a, mʼano bebu me kumfɔ; sɛ me ho nni asɛm a, ebebu me fɔ.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 “Ɛwɔ mu sɛ midi bem de, nanso mimmu me ho; abrabɔ afono me.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 Ne nyinaa yɛ pɛ; ɛno nti na meka se, ‘Ɔsɛe nea ne ho nni asɛm ne omumɔyɛfo.’
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 Bere a amanehunu de owu aba no, ɔserew nea ne ho nni asɛm no abawpa.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 Bere a asase akɔ amumɔyɛfo nsam no, ofura ɛso atemmufo ani. Sɛ ɛnyɛ ɔno a, na ɛyɛ hena?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 “Me nna ho yɛ hare sen ommirikatufo; ɛsen kɔ a anigye kakra mpo nni mu.
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 Etwa mu kɔ sɛ akorow a wɔde paparɔso ayɛ te sɛ akɔre a wɔretow akyere wɔn hanam.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 Sɛ meka se, ‘Me werɛ mfi mʼanwiinwii, mɛsakra me nsɛnka, na maserew a,’
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 me yaw ahorow no bɔ me hu ara. Na minim sɛ, woremmu me bem.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 Woabu me fɔ dedaw nti, adɛn na ɛsɛ sɛ mehaw me ho kwa?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 Mpo sɛ ɛba sɛ mede samina guare na mede samina hohoro me nsa ho a,
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 wobɛtow me akyene dontori amoa mu, ama mʼatade mpo akyi me.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 “Ɔnyɛ onipa te sɛ me na mayi nʼano, na yɛakogyina asennii abobɔ yɛn nkuro.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 Sɛ anka obi wɔ hɔ a obesiesie yɛn ntam na waka yɛn baanu abɔ mu,
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 obi a obeyi Onyankopɔn abaa afi me so, na nʼahunahuna ammɔ me hu bio.
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 Anka mɛkasa a merensuro no, nanso saa tebea a mewɔ mu yi de, mintumi.
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
