Hiob 33
1 “Na afei, Hiob, tie me nsɛm; yɛ aso ma biribiara a mɛka.
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Merebebue mʼano; me nsɛm aba me tɛkrɛma so.
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Me nsɛm fi koma a ɛteɛ mu; na mʼano de ahonim pa ka nea minim.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 Onyankopɔn Honhom na abɔ me; Otumfo no home ma me nkwa.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Sɛ wubetumi a, ma me mmuae; siesie wo ho, na ka si mʼanim.
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Wo ne me nyinaa yɛ pɛ wɔ Onyankopɔn anim; me nso wɔbɔɔ me fii dɔte mu.
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Ɛnsɛ sɛ wusuro me, na ɛnsɛ sɛ me nsa yɛ den wɔ wo so.
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 “Nanso woaka ama mate, mete saa nsɛm no, na wokae se,
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 ‘Meyɛ kronkron na minni bɔne; me ho tew na afɔdi biara nni me ho.
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 Nanso Onyankopɔn anya me ho mfomso wafa me sɛ ne tamfo.
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 Ɔde me nan hyɛ mpokyerɛ mu; na nʼani wɔ mʼakwan nyinaa so.’
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 “Nanso meka mekyerɛ wo se, eyi mu de woayɛ mfomso, efisɛ Onyankopɔn so sen ɔdesani.
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Na adɛn nti na wunwiinwii hyɛ no sɛ ommua onipa nsɛm biara ana?
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Nanso Onyankopɔn kasa wɔ akwan ahorow so, na ebia nnipa nte.
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 Ɔkasa wɔ daeso ne anadwo anisoadehu mu, bere a nna afa nnipa na wɔada hatee wɔ wɔn mpa so no,
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 otumi kasa gu wɔn asom na ɔde kɔkɔbɔ yi wɔn hu,
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 sɛ ɔbɛdan onipa afi nneyɛe bɔne ho na watwe no afi ahantan ho,
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 sɛ ɔmma ne kra nkɔ amoa mu na ɔnhwere ne nkwa wɔ afoa ano.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 Anaasɛ wotumi de mpa so yaw twe onipa aso nnompe mu yaw a ennyae da,
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 kosi sɛ ne kɔn nnɔ aduan na ne kra nso po aduan a ɛyɛ akɔnnɔ pa ara;
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 ɔfɔn yɛ basaa, na ne nnompe a anka ɛho akata no, ho da hɔ.
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 Ne kra bɛn ɔda, na ne nkwa bɛn owu abɔfo.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 “Nanso sɛ ɔbɔfo bi wɔ nʼafa sɛ odimafo a, ɛyɛ apem mu baako, na ɔbɛkyerɛ no nea eye ma no,
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 obehu no mmɔbɔ na waka se, ‘Munnyaa no na wankɔ ɔda mu; na manya mpatade ama no,’
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 afei ne were yɛ foforo sɛ abofra; na esi ne dedaw mu yɛ sɛ mmerantebere mu de.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Ɔbɔ Onyankopɔn mpae na onya adom fi ne hɔ, ohu Onyankopɔn anim na ɔde ahosɛpɛw teɛ mu; na Onyankopɔn gye no bio sɛ ɔtreneeni.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 Afei ɔba nnipa mu bɛka se, ‘Meyɛɛ bɔne na mekyeaa nea ɛteɛ, nanso mannya nea ɛfata me.
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 Ogyee me kra na wamma no ankɔ ɔda mu, enti mɛtena ase na madi hann no mu dɛ.’
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 “Onyankopɔn yɛ eyinom nyinaa ma onipa, mprenu ne ne mprɛnsa so,
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 sɛnea ne kra renkɔ ɔda mu, na nkwa hann no ahyerɛn ne so.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 “Yɛ aso, Hiob, na tie me; yɛ dinn na menkasa.
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Na sɛ wowɔ biribi ka a, bua me; kasa, na mepɛ sɛ wobu wo bem.
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 Sɛ ɛnte saa nso a, ɛno de tie me. Yɛ dinn na mɛkyerɛ wo nyansa.”
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
