Hiob 30
1 “Nanso mprempren wɔserew me, nnipa a manyin sen wɔn, na wɔn agyanom mfata sɛ wɔne me nguan ho akraman tena.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Mfaso bɛn na wɔn nsa mu ahoɔden wɔ ma me, bere a wɔn ahoɔden afi wɔn mu?
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Ohia ne ɔkɔm ama wɔn ho atetew, wɔnantew asase kesee ne asase bonin so anadwo.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Wɔboaboaa nkyenhaban ano wɔ nkyɛkyerɛ mu, na wɔde sare so nnua ntin yɛɛ wɔn aduan.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Wɔn mfɛfo pam wɔn fii wɔn mu, na wohuroo wɔn sɛ akorɔmfo.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 Wɔhyɛɛ wɔn ma wɔtenaa suka a emu awo, abotan ne fam ntokuru mu,
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 wosuu sɛ mfurum wɔ wuram na wɔfofɔree so wɔ ɔdɔtɔ ase.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Kuw a wɔmfra na wonni din, wɔpam wɔn fii asase no so.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 “Na nnɛ yi wɔn mmabarima de dwom bɔ me akutia; mayɛ abusude wɔ wɔn mu.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Wokyi me na wontwiw mmɛn me; wɔmmfɛre sɛ wɔtete ntasu gu mʼanim.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Afei a Onyankopɔn abubu me tadua na ɔde amanehunu aba me so yi, wɔyɛ nea wɔpɛ wɔ mʼanim.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 Abusuakuw no tow hyɛ me so wɔ me nifa so; wosum mʼanan mfiri, na wosisi mpie tia me.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Wosisiw mʼakwan; na wonya me sɛe me na obiara mmoa me.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Wɔba te sɛ nea wofi ntokuru a ano abae mu; wɔnam mmubui no mu munumunum ba.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Ahunahuna ma me ho dwiriw me; mʼanuonyam atu kɔ sɛnea mframa abɔ agu, me bammɔ atu ayera sɛ omununkum.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 “Na mprempren, me nkwa resa; na amanehununna akyekyere me.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 Anadwo wowɔ me nnompe mu; ɔyaw a ɛwe me no nnyae.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Onyankopɔn fi ne tumi mu yɛ sɛ adurade ma me; omia me te sɛ mʼatade kɔn.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Ɔtow me kyene dontori mu na ɔma me yɛ sɛ mfutuma ne nsõ.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 “Onyankopɔn, misu mefrɛ wo, nanso wummua me. Mesɔre gyina, nanso wohwɛ me kɛkɛ.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Woba me so anibere so; wode wʼabasa mu tumi tow hyɛ me so.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Wuhwim me na wode mframa pia me; wudenkyidenkyi me wɔ ahum mu.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Minim sɛ wode me bɛkɔ owu mu, faako a woahyɛ ama ateasefo nyinaa no.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 “Ampa ara obiara mfa ne nsa nka onipa a ɔrebrɛ bere a ɔresu pɛ mmoa wɔ nʼamanehunu mu.
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Mansu amma wɔn a wɔwɔ ɔhaw mu ana? Me kra werɛ anhow amma ahiafo ana?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Nanso bere a mʼani da papa so no, bɔne bae; bere a mepɛɛ hann no sum na edurui.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Me yafunu mu a ɛwowɔ me no nnyae da; na nna a amanehunu wɔ mu da mʼanim.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Menenam a mabiri, nanso ɛnyɛ sɛ owia na ahyew me; migyina aguabɔbea na misu pɛ mmoa.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 Madan nnompo nuabarima, me ne mpatu na ɛbɔ.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Me honam ani biri na ehuanhuan; atiridii ama me ho adɔ.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Me sanku bɔ kwadwom, na mʼatɛntɛbɛn ma agyaadwotwa nnyigyei.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
