Hiob 17
1 Me honhom atɔ beraw, me nna so atwa, na ɔda retwɛn me.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Ampa ara fɛwdifo atwa me ho ahyia; ɛsɛ sɛ mehwɛ wɔn atutuwpɛ.
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 “Ao Onyankopɔn, hyɛ me bɔ a wuhia. Hena bio na ɔbɛma me bammɔ?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Wɔato wɔn adwene mu a wɔnte asɛm ase; enti woremma wonni nkonim.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Sɛ obi sopa ne nnamfonom de gye akatua a, ɛbɛhwere ne mma aniwa.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 “Onyankopɔn de me ayɛ asɛm a ɛda obiara ano, obi a wɔte ntasu gu nʼani so.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Awerɛhow ama mʼani ayɛ siamoo me nipadua nyinaa yɛ sunsuma.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Ɛyɛ atreneefo nwonwa; wɔn a wodi bem tia wɔn a wonni nyamesu.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Nanso atreneefo bɛkɔ wɔn anim, na wɔn a wɔn nsa ho tew no bɛkɔ so anya ahoɔden.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 “Mo nyinaa monsan mmra mmɛsɔ nhwɛ! Na merennya onyansafo wɔ mo mu.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Me nna atwa mu, me nhyehyɛe apansam. Nanso me koma apɛde
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 ma anadwo dan awia; sum mu koraa no hann bɛn.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 sɛ meka kyerɛ porɔwee se, ‘Wo yɛ mʼagya,’ ne osunson se, ‘Me na’ anaa ‘Me nuabea’ a,
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 na afei mʼanidaso wɔ he? Hena na obetumi anya anidaso bi ama me?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
