Hiob 16
1 Afei Hiob buae se,
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Mate nsɛm bebree a ɛte sɛ eyinom; na mo nyinaa moyɛ ogyamserewfo!
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 So mo kasa tenten no remma awiei ana? Dɛn na ɛhaw mo nti a mugu so regye akyinnye yi?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 Anka me nso metumi akasa sɛ mo, sɛ mo na mowɔ me tebea yi mu a, anka metumi akeka nsɛm a ɛyɛ dɛ atia mo na mabu mo animtiaa.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 Nanso anka mɛhyɛ mo den; anka awerɛkyekye nsɛm a ebefi mʼanom no bɛma mo ahotɔ.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 “Nanso sɛ mekasa a ɔyaw a mete no remmrɛ ase; na sɛ mankasa nso a, ɛrennyae.
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 Onyankopɔn, ampa ara woama mabrɛ woasɛe me fi pasaa.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 Woakyekyere me, ama abɛyɛ adansedi; me so tew ara na ɛtew na edi adanse tia me.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 Onyankopɔn tow hyɛ me so tetew me wɔ nʼabufuw mu na ɔtwɛre ne se gu me so; nea ɔne me anya no pɔkyere nʼani hwɛ me.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 Nnipa bue wɔn ano di me ho fɛw; wɔbɔ me sotɔre de bu me animtiaa na wɔka wɔn ho bɔ mu de tia me.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 Onyankopɔn de me ama abɔnefo watow me ato amumɔyɛfo nsam.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 Na biribiara kɔ yiye ma me, nanso ɔdwerɛw me; osoo me kɔn mu, tow me hwee hɔ. Ɔde me asi nʼani so;
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 nʼagyantowfo atwa me ho ahyia, ohwirew mʼasaabo mu a wanhu me mmɔbɔ maa me bɔnwoma petee fam.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 Ɔba me so bere biara; na ɔtow hyɛ me so sɛ ɔkofo.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 “Mapam atweaatam akata me were so na masie mʼanintɔn wɔ mfutuma mu.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 Agyaadwotwa ama mʼani ayɛ kɔɔ; sunsuma kabii atwa mʼani ho ahyia,
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 nanso me nsa nyɛɛ basabasayɛ biara na me mpaebɔ yɛ kann.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 “Asase, nkata me mogya so; na mma me sufrɛ to ntwa da!
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Mprempren mpo, me danseni wɔ ɔsoro; me kamafo wɔ soro hɔ.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Me dimafo yɛ mʼadamfo bere a mʼaniwa tew nisu gu Onyankopɔn so yi;
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 ogyina onipa anan mu di ma no wɔ Onyankopɔn anim sɛnea obi di ma nʼadamfo no.
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 “Mfe kakraa bi akyi ansa na metu kwan akɔ koransan.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
