Hiob 16
1 Afei Hiob buae se,
Felelt Jób és mondta:
2 “Mate nsɛm bebree a ɛte sɛ eyinom; na mo nyinaa moyɛ ogyamserewfo!
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 So mo kasa tenten no remma awiei ana? Dɛn na ɛhaw mo nti a mugu so regye akyinnye yi?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 Anka me nso metumi akasa sɛ mo, sɛ mo na mowɔ me tebea yi mu a, anka metumi akeka nsɛm a ɛyɛ dɛ atia mo na mabu mo animtiaa.
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 Nanso anka mɛhyɛ mo den; anka awerɛkyekye nsɛm a ebefi mʼanom no bɛma mo ahotɔ.
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 “Nanso sɛ mekasa a ɔyaw a mete no remmrɛ ase; na sɛ mankasa nso a, ɛrennyae.
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 Onyankopɔn, ampa ara woama mabrɛ woasɛe me fi pasaa.
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 Woakyekyere me, ama abɛyɛ adansedi; me so tew ara na ɛtew na edi adanse tia me.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 Onyankopɔn tow hyɛ me so tetew me wɔ nʼabufuw mu na ɔtwɛre ne se gu me so; nea ɔne me anya no pɔkyere nʼani hwɛ me.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 Nnipa bue wɔn ano di me ho fɛw; wɔbɔ me sotɔre de bu me animtiaa na wɔka wɔn ho bɔ mu de tia me.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 Onyankopɔn de me ama abɔnefo watow me ato amumɔyɛfo nsam.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 Na biribiara kɔ yiye ma me, nanso ɔdwerɛw me; osoo me kɔn mu, tow me hwee hɔ. Ɔde me asi nʼani so;
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 nʼagyantowfo atwa me ho ahyia, ohwirew mʼasaabo mu a wanhu me mmɔbɔ maa me bɔnwoma petee fam.
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 Ɔba me so bere biara; na ɔtow hyɛ me so sɛ ɔkofo.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 “Mapam atweaatam akata me were so na masie mʼanintɔn wɔ mfutuma mu.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 Agyaadwotwa ama mʼani ayɛ kɔɔ; sunsuma kabii atwa mʼani ho ahyia,
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 nanso me nsa nyɛɛ basabasayɛ biara na me mpaebɔ yɛ kann.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 “Asase, nkata me mogya so; na mma me sufrɛ to ntwa da!
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Mprempren mpo, me danseni wɔ ɔsoro; me kamafo wɔ soro hɔ.
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 Me dimafo yɛ mʼadamfo bere a mʼaniwa tew nisu gu Onyankopɔn so yi;
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 ogyina onipa anan mu di ma no wɔ Onyankopɔn anim sɛnea obi di ma nʼadamfo no.
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 “Mfe kakraa bi akyi ansa na metu kwan akɔ koransan.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
