Mezmurlar 88
1 Korahoğulları'nın mezmuru - İlahi - Müzik şefi için - “Mahalat Leannot” makamında - Ezrahlı Heman'ın Maskili Ya RAB, beni kurtaran Tanrı, Gece gündüz sana yakarıyorum.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Duam sana erişsin, Kulak ver yakarışıma.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Ölüm çukuruna inenler arasında sayılıyorum, Tükenmiş gibiyim;
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Ölüler arasına atılmış, Artık anımsamadığın, İlginden yoksun, Mezarda yatan cesetler gibiyim.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Beni çukurun dibine, Karanlıklara, derinliklere attın.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Öfken üzerime çöktü, Dalga dalga kızgınlığınla beni ezdin. (Sela)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Yakınlarımı benden uzaklaştırdın, İğrenç kıldın beni gözlerinde. Kapalı kaldım, çıkamıyorum.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Üzüntüden gözlerimin feri sönüyor, Her gün sana yakarıyorum, ya RAB, Ellerimi sana açıyorum.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Harikalarını ölülere mi göstereceksin? Ölüler mi kalkıp seni övecek? (Sela)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Sevgin mezarda, Sadakatin yıkım diyarında duyurulur mu?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Karanlıklarda harikaların, Unutulmuşluk diyarında doğruluğun bilinir mi?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Ama ben, ya RAB, yardıma çağırıyorum seni, Sabah duam sana varıyor.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Niçin beni reddediyorsun, ya RAB, Neden yüzünü benden gizliyorsun?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Düşkünüm, gençliğimden beri ölümle burun burunayım, Dehşetlerinin altında tükendim.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Şiddetli gazabın üzerimden geçti, Saçtığın dehşet beni yedi bitirdi.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Bütün gün su gibi kuşattılar beni, Çevremi tümüyle sardılar.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Eşi dostu benden uzaklaştırdın, Tek dostum karanlık kaldı.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
