Mezmurlar 77
1 Müzik Şefi Yedutun için - Asaf'ın mezmuru Yüksek sesle Tanrı'ya yakarıyorum, Haykırıyorum beni duysun diye.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 Sıkıntılı günümde Rab'be yönelir, Gece hiç durmadan ellerimi açarım, Gönlüm avunmaz bir türlü.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 Tanrı'yı anımsayınca inlerim, Düşündükçe içim daralır. (Sela)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 Açık tutuyorsun göz kapaklarımı, Sıkıntıdan konuşamıyorum.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 Geçmiş günleri, Yıllar öncesini düşünüyorum.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 Gece ilahilerimi anacağım, Kendi kendimle konuşacağım, İnceden inceye soracağım:
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 “Rab sonsuza dek mi bizi reddedecek? Lütfunu bir daha göstermeyecek mi?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Sevgisi sonsuza dek mi yok oldu? Sözü geçerli değil mi artık?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Tanrı unuttu mu acımayı? Sevecenliğinin yerini öfke mi aldı?” (Sela)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 Sonra kendi kendime, “İşte benim derdim bu!” dedim, “Yüceler Yücesi gücünü göstermiyor artık.”
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 RAB'bin işlerini anacağım, Evet, geçmişteki harikalarını anacağım.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 Yaptıkları üzerinde derin derin düşüneceğim, Bütün işlerinin üzerinde dikkatle duracağım.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 Ey Tanrı, yolun kutsaldır! Hangi ilah Tanrı kadar uludur?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 Harikalar yaratan Tanrı sensin, Halklar arasında gücünü gösterdin.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 Güçlü bileğinle kendi halkını, Yakup ve Yusuf oğullarını kurtardın. (Sela)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 Sular seni görünce, ey Tanrı, Sular seni görünce çalkalandı, Enginler titredi.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 Bulutlar suyunu boşalttı, Gökler gürledi, Her yanda okların uçuştu.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 Kasırgada gürleyişin duyuldu, Şimşekler dünyayı aydınlattı, Yer titreyip sarsıldı.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 Kendine denizde, Derin sularda yollar açtın, Ama ayak izlerin belli değildi.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 Musa ve Harun'un eliyle Halkını bir sürü gibi güttün.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
