Mezmurlar 146

1 RAB'be övgüler sunun! Ey gönlüm, RAB'be övgüler sun.

Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

2 Yaşadıkça RAB'be övgüler sunacak, Var oldukça Tanrım'a ilahiler söyleyeceğim.

Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

3 Önderlere, Sizi kurtaramayacak insanlara güvenmeyin.

Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

4 O son soluğunu verince toprağa döner, O gün tasarıları da biter.

Kimegyen a lelke; visszatér földébe, és aznapon elvesznek az ő tervei.

5 Ne mutlu yardımcısı Yakup'un Tanrısı olan insana, Umudu Tanrısı RAB'de olana!

Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;

6 Yeri göğü, Denizi ve içindeki her şeyi yaratan, Sonsuza dek güvenilir olan,

A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;

7 Ezilenlerin hakkını alan, Açlara yiyecek sağlayan O'dur. RAB tutsakları özgür kılar,

Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

8 Körlerin gözünü açar, İki büklüm olanları doğrultur, Doğruları sever.

Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

9 RAB garipleri korur, Öksüze, dul kadına yardım eder, Kötülerin yolunuysa saptırır.

Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

10 RAB Tanrın sonsuza dek, ey Siyon, Kuşaklar boyunca egemenlik sürecek. RAB'be övgüler sunun!

Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!