Mezmurlar 141

1 Davut'un mezmuru Seni çağırıyorum, ya RAB, yardımıma koş! Sana yakarınca sesime kulak ver!

Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, hívtalak, siess felém; figyelj szavamra, mikor hívlak téged!

2 Duam önünde yükselen buhur gibi, El açışım akşam sunusu gibi kabul görsün!

Álljon meg előtted imádságom füstölő szer gyanánt, kezeim fölemelése esti áldozat gyanánt!

3 Ya RAB, ağzıma bekçi koy, Dudaklarımın kapısını koru!

Tégy, Örökkévaló, őrizetet szájamnak, vigyázz ajkaim ajtajára.

4 Yüreğim kötülüğe eğilim göstermesin, Suç işleyenlerin fesadına bulaşmayayım; Onların nefis yemeklerini tatmayayım.

Ne hajlítsd szívemet rossz dologra, hogy gazság tetteire vetemedjem jogtalanságot cselekvö férfiakkal, és ne étkezzem csemegéikből.

5 Doğru insan bana vursa, iyilik sayılır, Azarlasa, başa sürülen yağ gibidir, Başım reddetmez onu. Çünkü duam hep kötülere karşıdır.

Üt engem az igaz – szeretet az fedd engem – fejre való olaj az; ne szabadkozzék fejem, mert egyre van imádságom rosszaságaik ellen

6 Önderleri kayalardan aşağı atılınca, Dinleyecekler tatlı sözlerimi.

Szikla oldalára zuhantak bíráik és hallgatták szavaimat, hogy kedvesek.

7 Sabanla sürülüp yarılmış toprak gibi, Saçılmış kemiklerimiz ölüler diyarının ağzına. (Sheol h7585)

Mint mikor fölszaggatják és hasogatják a földet, szétszórattak csontjaink az alvilág szájához. (Sheol h7585)

8 Ancak gözlerim sende, ey Egemen RAB, Sana sığınıyorum, beni savunmasız bırakma!

Mert hozzád, Örökkévaló, én Uram, fordulnak szemeim, benned kerestem menedéket, ne öntsd ki lelkemet!

9 Koru beni kurdukları tuzaktan, Suç işleyenlerin kapanlarından.

Őrizz meg a tőrtől, melyet nekem vetettek, és a jogtalanság cselekvőinek csapdáitól;

10 Ben güvenlik içinde geçip giderken, Kendi ağlarına düşsün kötüler.

essenek kiki a hálójába a gonoszok egyaránt, mig én elhaladok!