Mezmurlar 139
1 Müzik şefi için - Davut'un mezmuru Ya RAB, sınayıp tanıdın beni.
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 Oturup kalkışımı bilirsin, Niyetimi uzaktan anlarsın.
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 Gittiğim yolu, yattığım yeri inceden inceye elersin, Bütün yaptıklarımdan haberin var.
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 Daha sözü ağzıma almadan, Söyleyeceğim her şeyi bilirsin, ya RAB.
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 Beni çepeçevre kuşattın, Elini üzerime koydun.
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 Kaldıramam böylesi bir bilgiyi, Başa çıkamam, erişemem.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 Nereye gidebilirim senin Ruhun'dan, Nereye kaçabilirim huzurundan?
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 Seherin kanatlarını alıp uçsam, Denizin ötesine konsam,
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 Orada bile elin yol gösterir bana, Sağ elin tutar beni.
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 Desem ki, “Karanlık beni kaplasın, Çevremdeki aydınlık geceye dönsün.”
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 Karanlık bile karanlık sayılmaz senin için, Gece, gündüz gibi ışıldar, Karanlıkla aydınlık birdir senin için.
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 İç varlığımı sen yarattın, Annemin rahminde beni sen ördün.
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 Sana övgüler sunarım, Çünkü müthiş ve harika yaratılmışım. Ne harika işlerin var! Bunu çok iyi bilirim.
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 Gizli yerde yaratıldığımda, Yerin derinliklerinde örüldüğümde, Bedenim senden gizli değildi.
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 Henüz döl yatağındayken gözlerin gördü beni; Bana ayrılan günlerin hiçbiri gelmeden, Hepsi senin kitabına yazılmıştı.
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 Hakkımdaki düşüncelerin ne değerli, ey Tanrı, Sayıları ne çok!
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 Kum tanelerinden fazladır saymaya kalksam. Uyanıyorum, hâlâ seninleyim.
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 Ey Tanrı, keşke kötüleri öldürsen! Ey eli kanlı insanlar, uzaklaşın benden!
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 Çünkü senin için kötü konuşuyorlar, Adını kötüye kullanıyor düşmanların.
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 Ya RAB, nasıl tiksinmem senden tiksinenlerden? Nasıl iğrenmem sana başkaldıranlardan?
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 Onlardan tümüyle nefret ediyor, Onları düşman sayıyorum.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 Ey Tanrı, yokla beni, tanı yüreğimi, Sına beni, öğren kaygılarımı.
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 Bak, seni gücendiren bir yönüm var mı, Öncülük et bana sonsuz yaşam yolunda!
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
