< Mezmurlar 113 >
1 Övgüler sunun RAB'be! Övgüler sunun, ey RAB'bin kulları, RAB'bin adına övgüler sunun!
Dicsérjétek az Urat. Dicsérjétek az Úrnak szolgái! dicsérjétek az Úrnak nevét,
2 Şimdiden sonsuza dek RAB'bin adına şükürler olsun!
Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké!
3 Güneşin doğduğu yerden battığı yere kadar RAB'bin adına övgüler sunulmalı!
Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!
4 RAB bütün uluslara egemendir, Görkemi gökleri aşar.
Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken.
5 Var mı Tanrımız RAB gibi, Yücelerde oturan,
Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?
6 Göklerde ve yeryüzünde olanlara Bakmak için eğilen?
A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;
7 Düşkünü yerden kaldırır, Yoksulu çöplükten çıkarır;
A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból,
8 Soylularla, Halkının soylularıyla birlikte oturtsun diye.
Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé;
9 Kısır kadını evde oturtur, Çocuk sahibi mutlu bir anne kılar. RAB'be övgüler sunun!
A ki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!