Mezmurlar 104
1 RAB'be övgüler sun, ey gönlüm! Ya RAB Tanrım, ne ulusun! Görkem ve yücelik kuşanmışsın,
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 Bir kaftana bürünür gibi ışığa bürünmüşsün. Gökleri bir çadır gibi geren,
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 Evini yukarıdaki sular üzerine kuran, Bulutları kendine savaş arabası yapan, Rüzgarın kanatları üzerinde gezen,
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 Rüzgarları kendine haberci, Yıldırımları hizmetkâr eden sensin.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 Yeryüzünü temeller üzerine kurdun, Asla sarsılmasın diye.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 Engini ona bir giysi gibi giydirdin, Sular dağların üzerinde durdu.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 Sen kükreyince sular kaçtı, Göğü gürletince hemen çekildi.
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 Dağları aşıp derelere aktı, Onlar için belirlediğin yerlere doğru.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 Bir sınır koydun önlerine, Geçmesinler, gelip yeryüzünü bir daha kaplamasınlar diye.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 Vadilerde fışkırttığın pınarlar, Dağların arasından akar.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 Bütün kır hayvanlarını suvarır, Yaban eşeklerinin susuzluğunu giderirler.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 Kuşlar yanlarında yuva kurar, Dalların arasında ötüşürler.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 Gökteki evinden dağları sularsın, Yeryüzü işlerinin meyvesine doyar.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 Hayvanlar için ot, İnsanların yararı için bitkiler yetiştirirsin; İnsanlar ekmeğini topraktan çıkarsın diye,
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 Yüreklerini sevindiren şarabı, Yüzlerini güldüren zeytinyağını, Güçlerini artıran ekmeği hep sen verirsin.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 RAB'bin ağaçları, Kendi diktiği Lübnan sedirleri suya doyar.
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 Kuşlar orada yuva yapar, Leyleğin evi ise çamlardadır.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 Yüksek dağlar dağ keçilerinin uğrağı, Kayalar kaya tavşanlarının sığınağıdır.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 Mevsimleri göstersin diye ayı, Batacağı zamanı bilen güneşi yarattın.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Karartırsın ortalığı, gece olur, Başlar kıpırdamaya orman hayvanları.
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 Genç aslan av peşinde kükrer, Tanrı'dan yiyecek ister.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 Güneş doğunca İnlerine çekilir, yatarlar.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 İnsan işine gider, Akşama dek çalışmak için.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 Ya RAB, ne çok eserin var! Hepsini bilgece yaptın; Yeryüzü yarattıklarınla dolu.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 İşte uçsuz bucaksız denizler, İçinde kaynaşan sayısız canlılar, Büyük küçük yaratıklar.
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 Orada gemiler dolaşır, İçinde oynaşsın diye yarattığın Livyatan da orada.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 Hepsi seni bekliyor, Yiyeceklerini zamanında veresin diye.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 Sen verince onlar toplar, Sen elini açınca onlar iyiliğe doyar.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 Yüzünü gizleyince dehşete kapılırlar, Soluklarını kesince ölüp toprak olurlar.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 Ruhun'u gönderince var olurlar, Yeryüzüne yeni yaşam verirsin.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 RAB'bin görkemi sonsuza dek sürsün! Sevinsin RAB yaptıklarıyla!
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 O bakınca yeryüzü titrer, O dokununca dağlar tüter.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 Ömrümce RAB'be ezgiler söyleyecek, Var oldukça Tanrım'ı ilahilerle öveceğim.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Düşüncem O'na hoş görünsün, Sevincim RAB olsun!
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Tükensin dünyadaki günahlılar, Yok olsun artık kötüler! RAB'be övgüler sun, ey gönlüm! RAB'be övgüler sunun!
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
