Mezmurlar 103
1 Davut'un mezmuru RAB'be övgüler sun, ey gönlüm! O'nun kutsal adına övgüler sun, ey bütün varlığım!
A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2 RAB'be övgüler sun, ey canım! İyiliklerinin hiçbirini unutma!
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3 Bütün suçlarını bağışlayan, Bütün hastalıklarını iyileştiren,
A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4 Canını ölüm çukurundan kurtaran, Sana sevgi ve sevecenlik tacı giydiren,
A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5 Yaşam boyu seni iyiliklerle doyuran O'dur, Bu nedenle gençliğin kartalınki gibi tazelenir.
A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6 RAB bütün düşkünlere Hak ve adalet sağlar.
Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7 Kendi yöntemlerini Musa'ya, İşlerini İsrailliler'e açıkladı.
Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8 RAB sevecen ve lütfedendir, Tez öfkelenmez, sevgisi engindir.
Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9 Sürekli suçlamaz, Öfkesini sonsuza dek sürdürmez.
Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10 Bize günahlarımıza göre davranmaz, Suçlarımızın karşılığını vermez.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11 Çünkü gökler yeryüzünden ne kadar yüksekse, Kendisinden korkanlara karşı sevgisi de o kadar büyüktür.
Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12 Doğu batıdan ne kadar uzaksa, O kadar uzaklaştırdı bizden isyanlarımızı.
A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13 Bir baba çocuklarına nasıl sevecen davranırsa, RAB de kendisinden korkanlara öyle sevecen davranır.
A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14 Çünkü mayamızı bilir, Toprak olduğumuzu anımsar.
Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15 İnsana gelince, ota benzer ömrü, Kır çiçeği gibi serpilir;
Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16 Rüzgar üzerine esince yok olur gider, Bulunduğu yer onu tanımaz.
Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17 Ama RAB kendisinden korkanları sonsuza dek sever, Antlaşmasına uyan Ve buyruklarına uymayı anımsayan soylarına adil davranır.
De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19 RAB tahtını göklere kurmuştur, O'nun egemenliği her yeri kapsar.
Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20 RAB'be övgüler sunun, ey sizler, O'nun melekleri, O'nun sözünü dinleyen, Söylediklerini yerine getiren güç sahipleri!
Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21 RAB'be övgüler sunun, ey sizler, O'nun bütün göksel orduları, İsteğini yerine getiren kulları!
Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22 RAB'be övgüler sunun, Ey O'nun egemen olduğu yerlerdeki bütün yaratıklar! RAB'be övgüler sun, ey gönlüm!
Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
