< Eyüp 23 >
2 “Bugün de acı acı yakınacağım, İniltime karşın Tanrı'nın üzerimdeki eli ağırdır.
Ma is ellenszegülő a panaszom: csapásom ránehezedik nyögésemre.
3 Keşke O'nu nerede bulacağımı bilseydim, Tahtına varabilseydim!
Vajha tudnám, hogy találhatom, hogy eljutok székhelyéig:
4 Davamı önünde dile getirir, Kanıtlarımı art arda sıralardım.
eléje terjeszteném az ügyet és szájamat megtölteném bizonyításokkal;
5 Bana vereceği yanıtı öğrenir, Ne diyeceğini anlardım.
tudnám mely szavakkal felel nekem, s megérteném, mit mond nekem.
6 Eşsiz gücüyle bana karşı mı çıkardı? Hayır, yalnızca dinlerdi beni.
Vajon erőnek teljével pörölne-e velem? Nem! Csakhogy ügyelne ő rám!
7 Haklı kişi davasını oraya, O'nun önüne getirebilirdi, Ben de yargılanmaktan sonsuza dek kurtulurdum.
Akkor az egyenes szállt vele vitára, s örökre megmenekülnék bírámtól.
8 “Doğuya gitsem orada değil, Batıya gitsem O'nu bulamıyorum.
Lám, keletre megyek – s ő nincs ott, nyugatra: s nem veszem észre;
9 Kuzeyde iş görse O'nu seçemiyorum, Güneye dönse O'nu göremiyorum.
balról midőn működik, nem nézhetem meg, jobbra fordul és nem látom.
10 Ama O tuttuğum yolu biliyor, Beni sınadığında altın gibi çıkacağım.
Mert ismeri az utat, melyet követek; megvizsgálna: mint az arany kerülnék ki.
11 Adımlarını yakından izledim, Sapmadan yolunu tuttum.
Ösvényéhez ragaszkodott lábam, útját őriztem meg és nem hajlok el.
12 Ağzından çıkan buyruklardan ayrılmadım, Günlük ekmeğimden çok ağzından çıkan sözlere değer verdim.
Ajkai parancsától nem mozdulok el, törvényemnél fogva megóvtam szája szavait.
13 “O tek başınadır, kim O'nu caydırabilir? Canı ne isterse onu yapar.
De ő az egy, ki térítheti el? S a mit lelke megkívánt, azt megcselekszi.
14 Benimle ilgili kararını yerine getirir, Daha nice tasarısı vardır.
Bizony befejezi azt, mi kiszabva van nekem s efféle sok van nála.
15 Bu yüzden dehşete düşerim huzurunda, Düşündükçe korkarım O'ndan.
Azért rémülök meg miatta, elgondolkozom és rettegek tőle.
16 Tanrı cesaretimi kırdı, Her Şeye Gücü Yeten beni yıldırdı.
Hisz Isten csüggesztette el szívemet s a Mindenható rémített meg engem;
17 Karanlık beni susturamadı, Yüzümü örten koyu karanlık.
mert nem a sötétség miatt semmisültem meg, sem mivel arczomat a homály borította.