< Yeşaya 40 >

1 “Avutun halkımı” diyor Tanrınız, “Avutun!
Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, mondja Istenetek.
2 Yeruşalim halkına dokunaklı sözler söyleyin. Angaryanın bittiğini, Suçlarının cezasını ödediklerini, Günahlarının cezasını RAB'bin elinden İki katıyla aldıklarını ilan edin.”
Beszéljetek Jeruzsálem szívére és hirdesse neki, hogy letelt a szolgálat ideje, hogy leróva bűne, hogy kapott az Örökkévaló kezéből kétszeresen mind a vétkeiért.
3 Şöyle haykırıyor bir ses: “Çölde RAB'bin yolunu hazırlayın, Bozkırda Tanrımız için düz bir yol açın.
Egy szólónak hangja: A pusztában törjétek az Örökkévaló útját, egyengessetek a sivatagban pályát Istenünknek.
4 Her vadi yükseltilecek, Her dağ, her tepe alçaltılacak. Böylelikle engebeler düzleştirilecek, Sarp yerler ovaya dönüştürülecek.
Minden völgy emelkedjék és minden hegy és domb alacsonyodjanak; legyen a mi görbe rónává és a hegyhátak síksággá;
5 O zaman RAB'bin yüceliği görünecek, Bütün insanlar hep birlikte onu görecek. Bunu söyleyen RAB'dir.”
hogy megnyilvánuljon az Örökkévaló dicsősége és lássa minden halandó egyaránt, hogy az Örökkévaló szája beszélt.
6 Ses, “Duyur” diyor. “Neyi duyurayım?” diye soruyorum. “İnsan soyu ota benzer, Bütün vefası kır çiçeği gibidir.
Egy hang, mely mondja: Szólj! Egy másik mondja: Mit szóljak? Minden halandó fű és minden kegye olyan, mint a mező virága.
7 RAB'bin soluğu esince üzerlerine, Ot kurur, çiçek solar. Gerçekten de halk ottan farksızdır.
Elszáradt a fű, elhervadt a virág, mert az Örökkévaló lelke lehel rá; valóban fű a nép.
8 Ot kurur, çiçek solar, Ama Tanrımız'ın sözü sonsuza dek durur.”
Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünknek igéje fennmarad örökre.
9 Ey Siyon'a müjde getiren, Yüksek dağa çık! Ey Yeruşalim'e müjde getiren, Yükselt sesini, bağır, Sesini yükselt, korkma. Yahuda kentlerine, “İşte, Tanrınız!” de.
Magas hegyre menj föl, hírhozója Cziónnak, emeld föl erővel hangodat, hírhozója Jeruzsálemnek: emeld fel, ne félj, mondd meg Jehúda városainak: itt az Istenetek!
10 İşte Egemen RAB gücüyle geliyor, Kudretiyle egemenlik sürecek. Ücreti kendisiyle birlikte, Ödülü önündedir.
Íme az Úr, az Örökkévaló mint hatalmas jön, karja az, mely uralkodik: íme, jutalma vele van és munkabére őelőtte.
11 Sürüsünü çoban gibi güdecek, Kollarına alacak kuzuları, Bağrında taşıyacak; Usul usul yol gösterecek emziklilere.
Mint pásztor, ki nyáját legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében viszi, a szoptatósakat vezeti.
12 Kim denizleri avucuyla, Gökleri karışıyla ölçebildi? Yerin toprağını ölçeğe sığdıran, Dağları kantarla, Tepeleri teraziyle tartabilen var mı?
Ki mérte meg markával a vizeket és határozta meg arasszal az egeket és foglalta mércébe a föld porát és mázsált mérlegen hegyeket és dombokat a serpenyőkben?
13 RAB'bin düşüncesine kim akıl erdirebildi? O'na öğüt verip öğretebilen var mı?
Ki határozta meg az Örökkévaló szellemét, ki a férfi, ki tanácsát tudatta vele?
14 Akıl almak, adalet yolunu öğrenmek için RAB kime danıştı ki? O'na bilgi veren, anlayış yolunu bildiren var mı?
Kivel tanácskozott, hogy oktatta volna és tanította volna a jog ösvényére, hogy tanította volna tudásra és az értelem útját tudatná vele?
15 RAB için uluslar kovada bir damla su, Terazideki toz zerreciği gibidir. Adaları ince toz gibi tartar.
Lám, a nemzetek mint csepp a vederből és a serpenyők porszemeként becsültetnek; lám, szigeteket mint parányt emel föl.
16 Adakları yakmaya yetmez Lübnan ormanı, Yakmalık sunu için az gelir hayvanları.
És a Libanon nem elégséges tüzelésre, és vadja nem elégséges égőáldozatra.
17 RAB'bin önünde bütün uluslar bir hiç gibidir, Hiçten bile aşağı, değersiz sayılır.
Mind a nemzetek olyanok előtte mint semmi, valami semmisnek és hiábavalónak tekintetnek általa.
18 Öyleyse Tanrı'yı kime benzeteceksiniz? Neyle karşılaştıracaksınız O'nu?
Kivel hasonlítjátok hát össze az Istent, és minő hasonlóságot állítotok mellé?
19 Putu döküm işçisi yapar, Kuyumcu altınla kaplar, Gümüş zincirler döker.
A képet művész öntötte és ötvös bevonja arannyal és ezüstláncokat olvaszt rá.
20 Böyle bir sunuya gücü yetmeyen yoksul kişi Çürümez bir ağaç parçası seçer. Yerinden kımıldamaz bir put yapsın diye Usta bir işçi arar.
Aki ily adományra szegény, fát választ, mely nem rothad; bölcs művészt keres magának, hogy képet alkosson, mely nem inog.
21 Bilmiyor musunuz, duymadınız mı? Başlangıçtan beri size bildirilmedi mi? Dünyanın temelleri atılalı beri anlamadınız mı?
Nem tudjátok-e, nem hallottátok-e, nem mondatott-e meg nektek kezdettől fogva, nem értettétek-e meg a föld alapjait?
22 Gökkubbenin üstünde oturan RAB'dir, Yeryüzünde yaşayanlarsa çekirge gibidir. Gökleri perde gibi geren, Oturmak için çadır gibi kuran O'dur.
Ő az, ki székel a föld köre felett, annak lakói pedig olyanok, mint sáskák; aki kiterjesztette mint kárpitot az egeket és kinyújtotta mint sátort, mely laknivaló;
23 O'dur önderleri bir hiç eden, Dünyanın egemenlerini sıfıra indirgeyen.
aki semmivé tesz fejedelmeket, a föld bíráit hiábavalósággá tette.
24 O önderler ki, yeni dikilmiş, yeni ekilmiş ağaç gibi, Gövdeleri yere yeni kök salmışken RAB'bin soluğu onları kurutuverir, Kasırga saman gibi savurur.
Alig ültették be, alig vetették el, alig gyökerezik meg a földben törzsük, már is fuvallott rájuk és elszáradtak és vihar viszi el őket mint a tarlót.
25 “Beni kime benzeteceksiniz ki, Eşitim olsun?” diyor Kutsal Olan.
Kivel hasonlítotok össze engem, hogy vele egyenlő volnék, mondja a szent.
26 Başınızı kaldırıp göklere bakın. Kim yarattı bütün bunları? Yıldızları sırayla görünür kılıyor, Her birini adıyla çağırıyor. Büyük kudreti, üstün gücü sayesinde hepsi yerli yerinde duruyor.
Emeljétek fel a magasba szemeiteket és lássátok, ki teremtette ezeket? Ő, ki, szám szerint vezeti ki seregüket, mindnyájukat néven szólítja, a nagy hatalmú és szilárd erejű előtt egy sem hiányzik.
27 Ey Yakup soyu, ey İsrail! Neden, “RAB başıma gelenleri görmüyor, Tanrı hakkımı gözetmiyor?” diye yakınıyorsun?
Minek mondod Jákob és szólsz Izrael: el van rejtve utam az Örökkévalótól és Istenemet elkerülte jogom?
28 Bilmiyor musun, duymadın mı? Ebedi Tanrı, RAB, bütün dünyayı yaratan, Ne yorulur ne de zayıflar, O'nun bilgisi kavranamaz.
Nem tudod-e, avagy nem hallottad-e: örök Isten az Örökkévaló teremtője a föld végeinek, nem bágyad el és nem fárad el, kikutathatatlan az ő értelme!
29 Yorulanı güçlendirir, Takati olmayanın kudretini artırır.
Erőt ad a bágyadtnak és az erőtlennek sok hatalmat juttat.
30 Gençler bile yorulup zayıf düşer, Yiğitler tökezleyip düşerler.
Elbágyadnak bár fiatalok és elfáradnak, és ifjak botolva botlanak
31 RAB'be umut bağlayanlarsa taze güce kavuşur, Kanat açıp yükselirler kartallar gibi. Koşar ama zayıf düşmez, Yürür ama yorulmazlar.
de az Örökkévalóban reménykedők erőt váltanak, szárnyat emelnek mint a sasok, szaladnak és el nem fáradnak, mennek és el nem bágyadnak.

< Yeşaya 40 >