Sefanaia 1
1 Ko e folofola ʻa Sihova ʻaia naʻe hoko kia Sefanaia ko e foha ʻo Kusi, ko e foha ʻo Ketalia, ko e foha ʻo ʻAmalia, ko e foha ʻo Hesikia, ʻi he ngaahi ʻaho ʻo Siosaia ko e foha ʻo ʻAmoni, ko e tuʻi ʻo Siuta.
Az Örökkévaló igéje, mely lett Czefanjához, Kúsi fiához, a ki fia Gedaljának, Chizkíja fia; Amarja fiának, Jósijáhú, Ámón fia, Jehúda királyának napjaiban.
2 ʻOku pehē ʻe Sihova, “Te u fakaʻauha ʻaupito ʻae ngaahi meʻa kotoa pē mei he fonua.
Elveszítve elveszitek; mindent a föld színéről, úgymond az Örökkévaló;
3 Te u fakaʻauha ʻae tangata mo e manu; te u fakaʻauha ʻae fanga manu ʻoe langi, mo e ngaahi ika ʻoe tahi, mo e ngaahi tūkiaʻanga mo e kakai angahala: pea te u tuʻusi ʻae tangata mei he fonua, ʻoku pehē ʻe Sihova.
elveszítek embert és állatot, elveszítem az ég madarait és a tenger halait, és a botlás okait a gonoszokkal együtt; és kiirtom az embert a föld színéről, úgymond az Örökkévaló.
4 Te u mafao atu foki ʻa hoku nima ki Siuta, pea ki he kakai kotoa pē ʻo Selūsalema; pea te u tuʻusi mei he potu ni ʻae toenga ʻo Peali, mo e hingoa ʻo Kimalime, mo e ngaahi taulaʻeiki;
Kinyújtom kezemet Jehúda ellen, meg mind a Jeruzsálem lakói ellen, s kiirtom ebből a helyből a Báal maradékát, a bálványpapok; nevét a papokkal együtt;
5 Pea mo kinautolu ʻoku hū ki he ngaahi meʻa ʻoe langi ʻi he tuʻa fale, mo kinautolu ʻoku lotu mo fuakava ʻia Sihova, pea ʻoku fuakava ʻia Malikami;
meg azokat a kik leborulnak a háztetőkön az ég serege előtt, s a leborulókat, kik esküsznek; az Örökkévalóra, és a kik esküsznek Malkámra;
6 Pea mo kinautolu kuo ʻikai ke kumi kia Sihova, pe fehuʻi kiate ia.”
és azokat, kik elhúzódnak az Örökkévaló mellől, és a kik nem keresték az Örökkévalót és nem kérdezték meg.
7 Ke ke fakalongo pē ʻi he ʻao ʻoe ʻEiki ko e ʻOtua: he ʻoku ofi ʻae ʻaho ʻo Sihova: he kuo teuteu ʻe Sihova ʻae feilaulau, kuo ne tala ki heʻene kakai.
Csitt az Úr, az Örökkévaló előtt! Mert közel van az Örökkévaló napja; mert készített az Örökkévaló áldozást, szentelte meghívottjait.
8 Pea ʻe hoko ia ʻi he ʻaho ʻoe feilaulau ʻa Sihova, te u tautea ʻae houʻeiki, mo e fānau ʻae tuʻi, mo kinautolu kotoa pē kuo kofuʻaki ʻae kofu kehe.
És lészen az Örökkévaló áldozásának napján, megbüntetem a nagyokat meg a királyfiakat s mindazokat, kik idegen öltözékbe öltözködnek.
9 ʻI he ʻaho ko ia foki te u tautea ʻakinautolu kotoa pē ʻoku hopo ʻi he lakaʻanga ʻoe matapā, ʻaia ʻoku fakapito ʻae fale ʻo honau ngaahi ʻeiki ʻaki ʻae fakamālohi mo e kākā.
És megbüntetem mind azt, a ki a küszöbön átugrik, ama napon, a kik megtöltik uruknak házát erőszakkal és csalással.
10 ʻOku pehē ʻe Sihova, pea ʻe hoko ia ʻi he ʻaho ko ia, ʻe ai ʻae longoaʻa ʻoe tangi mei he matapā ika, mo e tāngiloa mei hono ua, mo e maumau lahi mei he ngaahi moʻunga.
És lészen ama napon, úgymond az Örökkévaló, hallik jajkiáltás a halak kapuja felől, és jajgatás a második városrész felől, és nagy romlás a halmokról.
11 Tangi ʻakimoutolu ʻae kakai ʻo Makitesi, he kuo tuʻusi ki lalo ʻae kakai fakatau kotoa pē: kuo tuʻusi ʻakinautolu kotoa pē ʻoku fua ʻae siliva.
Jajgassatok ti lakói a Mozsárnak, mert megsemmisült az egész kanaáni nép, kiírtattak mind az ezüsttel terheltek.
12 Pea ʻe hoko ʻi he kuonga ko ia, te u hakule ʻa Selūsalema ʻaki ʻae ngaahi maama, pea tautea ʻae kakai ʻoku nau nofo fakafiemālie hifo: ʻaia ʻoku pehē ʻi honau loto, “ʻE ʻikai fai ha lelei ʻe Sihova, pea ʻe ʻikai te ne fai ha kovi.”
És lészen amaz időben, átkutatom Jeruzsálemet mécsesekkel és megbüntetem azon férfiakat, kik ott merevednek seprűjükön, akik azt mondják szívükben: nem tesz jót az Örökkévaló, se nem rosszat:
13 Ko ia ʻe hoko ai ʻa ʻenau koloa ko e vetea, mo honau ngaahi fale ko e fakaʻauha: te nau langa foki ʻae ngaahi fale, ka ʻe ʻikai nofo ai; pea te nau tō ai ʻae ngaahi ngoue vaine, ka ʻe ʻikai inu ʻi hono uaine.
hogy legyen vagyonuk kifosztásra, házaik pedig pusztulásra; építenek házakat, de nem lakják, ültetnek szőlőket, de nem isszák borukat.
14 ʻOku ofi ʻae ʻaho lahi ʻo Sihova, ʻio, ʻoku ofi ia, pea ʻoku fakatoʻotoʻo mai ʻaupito; ʻoku fakamamahi ʻae leʻo ʻoe ʻaho ʻo Sihova: ʻe toki tangi kalanga ai ʻae tangata mālohi.
Közel van az Örökkévalónak nagy napja, közel van és siet nagyon; hallga, az Örökkévaló napja: keservesen sikolt ott a hős.
15 Ko e ʻaho ko ia ko e ʻaho ʻoe houhau, ko e ʻaho ʻoe tuʻutāmaki mo e mamahi, ko e ʻaho ʻoe maveuveu, mo e fakaʻauha, ko e ʻaho ʻoe poʻuli, mo e fakapoʻupoʻuli, ko e ʻaho ʻoe ngaahi ʻao, mo e poʻuli matolu,
Haragnak napja ama nap, szorítás és szorongatás napja, vihar és viharzás napja, sötétség és homály napja, felhőnek és sűrű ködnek napja!
16 Ko e ʻaho ʻoe meʻalea, mo e kalanga ki he ngaahi kolo ʻoku ʻāʻi, pea ki he ngaahi fale māʻolunga.
Harsona és riadás napja az erősített városok fölött és a magas ormok fölött.
17 Pea te u ʻomi ʻae mamahi ki he kakai, ke nau ʻalu ʻo hangē ko e kakai kui, koeʻuhi kuo nau angahala kia Sihova: pea ʻe huaʻi honau toto ʻo hangē ko e efu, mo honau kakano ʻo hangē ko e kinohaʻa.
És szorongatom az embereket, hogy járjanak mint a vakok, mert az Örökkévaló ellen vétkeztek, és majd ontatik a vérük mint a por, és húsuk, mint a ganéj.
18 Pea ʻe ʻikai ke faʻa fakahaofi ʻakinautolu ʻi he ʻaho ʻoe houhau ʻo Sihova ʻe heʻenau siliva, pe ko ʻenau koula; ka ʻe keina ʻae fonua kotoa ʻi he afi ʻo ʻene fuaʻa: he te ne fai ke ʻosi vave ʻakinautolu kotoa pē ʻoku nofo ʻi he fonua.
Sem ezüstjök, sem aranyuk nem mentheti majd meg őket, az Örökkévaló haragjának napján – és buzgalmának tűzétől megemésztetik az egész föld. Mert végpusztítást, bizony rémületest visz véghez mind a föld lakóival.
