Sakalaia 9

1 Ko e kikite, mo e folofola ʻa Sihova ki he fonua ko Hetaleke, mo Tamasikusi, ʻaia ʻe hoko ia ki ai: he ʻoku ʻafio ʻae fofonga ʻo Sihova ki he tangata, pea mo e faʻahinga kotoa pē ʻo ʻIsileli.

Az Úr igéjének terhe a Kadrák földe ellen; Damaskus lesz pedig annak nyugvóhelye (mert az Úr szemmel tartja az embereket és Izráelnek minden törzsét);

2 Pea ʻe kau ai mo Hamati; ʻa Tala, mo Saitone foki, neongo ʻena poto lahi.

És Hámát is, a mely szomszédos vele; Tírus és Sídon, noha igen okosak!

3 Pea kuo langa ʻe Taia hono kolo mālohi, pea kuo ne tānaki ʻae siliva, ʻo hangē ko e efu, pea mo e koula lelei, ʻo hangē ko e pelepela ʻoe ngaahi hala.

Várat épített magának Tírus, és annyi az ezüstje rakáson, mint a por, és az aranya, mint az utczák sara.

4 Vakai, ʻe lī ia kituʻa ʻe Sihova, pea te ne taaʻi ʻa hono mālohi ʻi tahi; pea ʻe fakaʻauha ia ʻe he afi.

Ímé szegénynyé teszi őt az Úr, és megrontja hatalmát a tengeren, magát pedig tűz emészti meg.

5 ‌ʻE mamata ʻa ʻAsikeloni ki ai, pea te ne manavahē; ʻe sio foki ki ai ʻa Kesa, pea te ne mamahi ʻaupito, ʻa ia, pea mo Ekiloni; koeʻuhi ʻe fakamaaʻi ʻa ʻene ʻamanaki; pea ʻe ʻauha ʻae tuʻi mei Kesa, pea ʻe ʻikai kakai ʻa ʻAsikeloni.

Meglátja ezt Askalon és megretten; Gáza is és igen bánkódik; Ekron is, mert megszégyenült reménységében. Mert kivész a király Gázából, és Askalon lakatlan marad.

6 Pea ʻe nofo ʻae hako ʻoe muli ʻi ʻAsitoti, pea te u motuhi ʻae fielahiʻanga ʻoe kau Filisitia.

Asdódban pedig idegenek laknak, és a Filiszteusok kevélységét megtöröm.

7 Pea te u taʻofi ʻae toto mei hono ngutu, mo e ngaahi meʻa fakalielia mei hono vahaʻa nifo: ka ko ia ʻe toe ʻi ai, ʻio, ʻaia pe, te ne kau ki hotau ʻOtua, pea te ne hangē ko e pule ʻi Siuta, pea ʻe tatau ʻa Ekiloni mo e tangata Sepusi.

Kivonszom a vért szájukból és útálatosságaikat fogaik közül, és ő is a mi Istenünké marad; és olyan lesz, mint egy fejedelem Júdában, Ekron pedig, mint a Jebuzeus.

8 Pea te u nofo takatakai ʻi hoku fale, koeʻuhi ko e kau tau, mo ia ʻoku ʻalu atu ai, pea koeʻuhi ko ia ʻoku foki mai: pea ʻe ʻikai toe ʻalu atu ai ha taha fakamālohi ʻo taʻengata: he ko eni, kuo u mamata ʻaki ʻa hoku mata ʻoʻoku.

És tábort járok házam körül, mint a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtok a sarczoló, mert most szemmel tartom őt.

9 Ke ke fiefia lahi ʻe ʻofefine ʻo Saione; Kalanga ʻe ʻofefine ʻo Selūsalema: vakai, ʻoku haʻu ho tuʻi kiate koe, ʻoku angalelei ia, pea ʻoku ʻiate ia ʻae fakamoʻui; ʻoku ne angavaivai, pea ʻoku heka ki he ʻasi, mo e ʻuhiki ʻoe ʻasi.

Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.

10 Pea te u motuhi ʻae saliote mei ʻIfalemi, mo e hoosi mei Selūsalema, pea ʻe motuhi mo e kaufana ki he tau; pea te ne lea ʻaki ʻae melino ki he hiteni; pea ko hono puleʻanga ʻe mei he tahi ki he tahi, pea mei he vaitafe ʻo aʻu ki he ngaahi ngataʻanga ʻo māmani.

És kivesztem a szekeret Efraimból és a lovat Jeruzsálemből, kivesztem a harczi kézívet is, és békességet hirdet a pogányoknak; és uralkodik tengertől tengerig, és a folyamtól a föld határáig.

11 Pea ko koe foki, koeʻuhi ko e toto ʻo hoʻo fuakava, kuo u tukuange ai hoʻo kau pōpula, mei he luo ʻaia ʻoku ʻikai ʻi ai ha vai.

Sőt a veled való szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, a melyben nincs víz.

12 Mou foki mai ki he hūfanga mālohi, ʻakimoutolu ʻoku pōpula ka e ʻamanaki lelei: ko e moʻoni ʻoku ou fakahā he ʻaho ni, te u totongi ke liunga ua kiate koe:

Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked!

13 ‌ʻO kau ka teke ʻa Siuta maʻaku, mo ʻai ʻa ʻIfalemi ki he kaufana, pea u hakeakiʻi ho ngaahi foha, ʻe Saione, ke tuʻu, ʻe Kalisi, ki ho ngaahi foha ʻoʻou pea u ngaohi koe ke ke hangē ko e heletā ʻa ha tangata mālohi.

Mert kifeszítem Júdát magamnak mintegy kézívet és megtöltöm Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és olyanná teszlek, mint a hős fegyvere.

14 Pea ʻe hā mai ʻoku ʻafio ʻa Sihova ʻiate kinautolu, pea ʻe puna ʻene ngahau ʻo hangē ko e ʻuhila; pea ʻe ifi ʻae meʻalea ʻe Sihova, ko e ʻOtua, pea te ne hāʻele ʻi he ʻahiohio mei he feituʻu tonga.

És megjelen felettök az Úr, és nyila repül mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elő.

15 ‌ʻE maluʻi ʻakinautolu, ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau; pea te nau fakaʻauha mo ikuna ʻaki ʻae maka ʻi he makatā; pea te nau inu, pea te nau longoaʻa ʻo hangē ko ha konā ʻi he uaine; pea te nau fonu ʻo hangē ko e ngaahi kumete, ʻi he ngaahi tuliki ʻoe feilaulauʻanga.

A Seregeknek Ura megoltalmazza őket; megemésztik és letapossák a parittya-köveket, és isznak és zajongnak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék és mint az oltár szegletei.

16 Pea ʻe fakamoʻui ʻakinautolu ʻe Sihova ko e ʻOtua, ʻi he ʻaho ko ia ʻo hangē ko ha fanga sipi, ʻa hono kakai: pea te nau hangē ko ha ngaahi maka mahuʻinga ʻi he tatā fakatuʻi, ʻoku hiki hake ko e fuka ʻi hono fonua.

És megsegíti őket az Úr, az ő Istenök ama napon, mint az ő népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az ő földén.

17 Koeʻuhi, vakai ki hono lahi ʻo ʻene angaʻofa, mo hono lahi ʻo ʻene toulekeleka! ʻE fakafiefia ʻae kau talavou ʻe he koane, pea ko e kau finemui ʻe he uaine foʻou.

Oh, mily nagy az ő jósága és mily nagy az ő kedvessége! Ifjakat tesz virágzóvá a gabona, és leányokat a must.