< Loma 5 >

1 Ko ia ʻi he fakatonuhiaʻi ʻakitautolu ʻe he tui, ʻoku tau melino ai mo e ʻOtua ʻi hotau ʻEiki ko Sisu Kalaisi:
Δικαιωθέντες οὖν ἐκ πίστεως εἰρήνην (ἔχομεν *NK(o)*) πρὸς τὸν θεὸν διὰ τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ,
2 ‌ʻAia ʻoku tau maʻu ai foki ʻae hūʻanga ʻi he tui ki he monūʻia ni ʻoku tau tuʻu ai, pea fiefia ʻi he ʻamanaki lelei ki he hakeakiʻi mei he ʻOtua.
δι᾽ οὗ καὶ τὴν προσαγωγὴν ἐσχήκαμεν τῇ πίστει εἰς τὴν χάριν ταύτην ἐν ᾗ ἑστήκαμεν, καὶ καυχώμεθα ἐπ᾽ ἐλπίδι τῆς δόξης τοῦ θεοῦ.
3 Pea ʻoku ʻikai ke ngata ai, ka ʻoku tau vikiviki ʻi he ngaahi mamahi foki: ʻi heʻetau ʻilo ʻoku tupu mei he mamahi ʻae faʻa kātaki;
οὐ μόνον δέ, ἀλλὰ καὶ (καυχώμεθα *NK(o)*) ἐν ταῖς θλίψεσιν εἰδότες ὅτι ἡ θλῖψις ὑπομονὴν κατεργάζεται,
4 Pea mei he faʻa kātaki, ʻae ʻilo; pea mei he ʻilo, ʻae ʻamanaki lelei:
ἡ δὲ ὑπομονὴ δοκιμήν, ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα·
5 Pea ʻoku ʻikai fakamā ʻe he ʻamanaki lelei; he koeʻuhi kuo lilingi ʻae ʻofa ʻae ʻOtua ki hotau loto ʻi he Laumālie Māʻoniʻoni, ʻaia kuo foaki kiate kitautolu.
ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει, ὅτι ἡ ἀγάπη τοῦ θεοῦ ἐκκέχυται ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν διὰ πνεύματος ἁγίου τοῦ δοθέντος ἡμῖν.
6 He naʻe lolotonga ʻetau vaivai ʻaupito, pea pekia ʻa Kalaisi ʻi he kuonga tuʻutuʻumālie koeʻuhi ko e taʻelotu.
(ἔτι *NK(O)*) (γὰρ *NK(o)*) Χριστὸς ὄντων ἡμῶν ἀσθενῶν (ἔτι *NO*) κατὰ καιρὸν ὑπὲρ ἀσεβῶν ἀπέθανεν·
7 ‌ʻE meimei ʻikai ʻaupito [fie ]mate ha tokotaha koeʻuhi ko e tangata angatonu [pē]: ka ʻe faʻa fai ʻapē ke mate ha tokotaha koeʻuhi ko e tangata angalelei.
μόλις γὰρ ὑπὲρ δικαίου τις ἀποθανεῖται, ὑπὲρ γὰρ τοῦ ἀγαθοῦ τάχα τις καὶ τολμᾷ ἀποθανεῖν·
8 Ka ʻoku fakahā ʻe he ʻOtua ʻene ʻofa kiate kitautolu ʻi he meʻa ni, lolotonga ko e kau angahala ʻakitautolu, ne pekia ʻa Kalaisi maʻatautolu.
συνίστησιν δὲ τὴν ἑαυτοῦ ἀγάπην εἰς ἡμᾶς ὁ θεός, ὅτι ἔτι ἁμαρτωλῶν ὄντων ἡμῶν Χριστὸς ὑπὲρ ἡμῶν ἀπέθανεν.
9 Pea ka ko ia, pea ʻe ʻāsili ʻae fakamoʻui ʻokitautolu mei he houhau ʻiate ia, he kuo fakatonuhiaʻi ʻakitautolu ʻi hono taʻataʻa.
πολλῷ οὖν μᾶλλον δικαιωθέντες νῦν ἐν τῷ αἵματι αὐτοῦ σωθησόμεθα δι᾽ αὐτοῦ ἀπὸ τῆς ὀργῆς.
10 He kapau ne fakalelei ʻakitautolu ki he ʻOtua ʻi he pekia ʻa hono ʻAlo, ka ko e ngaahi fili ʻakitautolu, pea tā ʻe ʻāsili hotau fakamoʻui ʻi heʻene moʻui, he kuo tau fakalelei.
Εἰ γὰρ ἐχθροὶ ὄντες κατηλλάγημεν τῷ θεῷ διὰ τοῦ θανάτου τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ, πολλῷ μᾶλλον καταλλαγέντες σωθησόμεθα ἐν τῇ ζωῇ αὐτοῦ·
11 Pea ʻoku ʻikai ngata ai, ka ʻoku tau fiefia foki ʻi he ʻOtua ʻi hotau ʻEiki ko Sisu Kalaisi, ʻaia kuo tau maʻu ai ʻae fakalelei.
οὐ μόνον δέ, ἀλλὰ καὶ καυχώμενοι ἐν τῷ θεῷ διὰ τοῦ κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ δι᾽ οὗ νῦν τὴν καταλλαγὴν ἐλάβομεν.
12 Pea ko ia, ʻo hangē naʻe hoko mai ʻae angahala ki māmani, mo e mate mei he angahala, ʻi he tangata pe taha; pea naʻe pehē ʻae hoko ʻoe mate ki he kakai kotoa pē, he kuo angahala kotoa pē:
Διὰ τοῦτο ὥσπερ δι᾽ ἑνὸς ἀνθρώπου ἡ ἁμαρτία εἰς τὸν κόσμον εἰσῆλθεν καὶ διὰ τῆς ἁμαρτίας ὁ θάνατος, καὶ οὕτως εἰς πάντας ἀνθρώπους ὁ θάνατος διῆλθεν, ἐφ᾽ ᾧ πάντες ἥμαρτον·
13 (He naʻe ʻi he māmani ʻae angahala ʻo aʻu ki he fono: ka ʻoku ʻikai lau ʻae angahala ʻi he ʻikai ha fono.
ἄχρι γὰρ νόμου ἁμαρτία ἦν ἐν κόσμῳ, ἁμαρτία δὲ οὐκ ἐλλογεῖται μὴ ὄντος νόμου·
14 Ka naʻe pule ʻae mate meia ʻAtama ʻo aʻu kia Mōsese, kiate kinautolu foki naʻe ʻikai angahala ʻo fakatatau ki he fai hala ʻa ʻAtama, ʻaia ko e fakatātā ʻo ia ʻe haʻu ʻamui.
ἀλλ᾽ ἐβασίλευσεν ὁ θάνατος ἀπὸ Ἀδὰμ μέχρι Μωϋσέως καὶ ἐπὶ τοὺς μὴ ἁμαρτήσαντας ἐπὶ τῷ ὁμοιώματι τῆς παραβάσεως Ἀδὰμ ὅς ἐστιν τύπος τοῦ μέλλοντος.
15 Ka ʻoku ʻikai ke fai tatau ʻae fai hala mo e foaki ʻofa. He kapau kuo mate ʻae tokolahi ʻi he fai hala ʻae tokotaha, [pehē], kuo aʻu ʻo lahi hake ʻaupito ki he tokolahi ʻae ʻofa ʻae ʻOtua, mo e foaki ʻi he ʻofa, ʻi he tangata pe taha, ko Sisu Kalaisi.
ἀλλ᾽ οὐχ ὡς τὸ παράπτωμα οὕτως καὶ τὸ χάρισμα. εἰ γὰρ τῷ τοῦ ἑνὸς παραπτώματι οἱ πολλοὶ ἀπέθανον, πολλῷ μᾶλλον ἡ χάρις τοῦ θεοῦ καὶ ἡ δωρεὰ ἐν χάριτι τῇ τοῦ ἑνὸς ἀνθρώπου Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς τοὺς πολλοὺς ἐπερίσσευσεν.
16 Pea ʻoku ʻikai ke fai tatau ʻae fai angahala ʻoe tokotaha pe, mo e foaki ʻofa; he ko e meʻa ʻi he [angahala ]pe taha naʻe fakamaau ai ke malaʻia, ka ko e foaki ʻofa ko e fakatonuhia ia mei he ngaahi angahala lahi.
καὶ οὐχ ὡς δι᾽ ἑνὸς ἁμαρτήσαντος τὸ δώρημα· τὸ μὲν γὰρ κρίμα ἐξ ἑνὸς εἰς κατάκριμα, τὸ δὲ χάρισμα ἐκ πολλῶν παραπτωμάτων εἰς δικαίωμα.
17 He kapau ʻoku pule ʻae mate mei he tokotaha, ko e meʻa ʻi he fai angahala ʻae tokotaha; [pehē], ʻe ʻāsili ai ʻae pule ʻi he moʻui ʻekinautolu ʻoku maʻu hono lahi ʻaupito ʻoe ʻofa mo e foaki ʻoe fakatonuhia ʻi he tokotaha, ko Sisu Kalaisi.)
Εἰ γὰρ τῷ τοῦ ἑνὸς παραπτώματι ὁ θάνατος ἐβασίλευσεν διὰ τοῦ ἑνός, πολλῷ μᾶλλον οἱ τὴν περισσείαν τῆς χάριτος καὶ τῆς δωρεᾶς τῆς δικαιοσύνης λαμβάνοντες ἐν ζωῇ βασιλεύσουσιν διὰ τοῦ ἑνὸς Ἰησοῦ Χριστοῦ.
18 Pea ko eni, ʻo hangē kuo hoko ʻi he angahala ʻae tokotaha ʻae fakamalaʻia ki he kakai kotoa pē: pea pehē foki, ko e meʻa ʻi he māʻoniʻoni ʻae tokotaha kuo hoko ʻae fakatonuhia ʻoe moʻui ki he kakai kotoa pē.
Ἄρα οὖν ὡς δι᾽ ἑνὸς παραπτώματος εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς κατάκριμα, οὕτως καὶ δι᾽ ἑνὸς δικαιώματος εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς δικαίωσιν ζωῆς.
19 Koeʻuhi ʻo hangē naʻe fakahalaia ʻae tokolahi ʻi he talangataʻa ʻae tangata ʻe tokotaha, pehē, ko e meʻa ʻi he talangofua ʻae tokotaha ʻe fakatonuhiaʻi ʻae tokolahi.
ὥσπερ γὰρ διὰ τῆς παρακοῆς τοῦ ἑνὸς ἀνθρώπου ἁμαρτωλοὶ κατεστάθησαν οἱ πολλοί, οὕτως καὶ διὰ τῆς ὑπακοῆς τοῦ ἑνὸς δίκαιοι κατασταθήσονται οἱ πολλοί.
20 Ka naʻe fakahū mai ʻae fono, pe tupulekina pe ʻae angahala. Ka ko ia naʻe tupulekina ai ʻae angahala, kuo lahi ʻaupito ai hono tupulekina ʻoe ʻofa:
Νόμος δὲ παρεισῆλθεν, ἵνα πλεονάσῃ τὸ παράπτωμα· οὗ δὲ ἐπλεόνασεν ἡ ἁμαρτία, ὑπερεπερίσσευσεν ἡ χάρις,
21 Koeʻuhi ke hangē ko e pule ʻae angahala ʻo aʻu ki he mate, ke pehē ʻae pule ʻoe ʻofa ʻi he fakatonuhia ʻo aʻu ki he moʻui taʻengata ʻi hotau ʻEiki ko Sisu Kalaisi. (aiōnios g166)
ἵνα ὥσπερ ἐβασίλευσεν ἡ ἁμαρτία ἐν τῷ θανάτῳ, οὕτως καὶ ἡ χάρις βασιλεύσῃ διὰ δικαιοσύνης εἰς ζωὴν αἰώνιον διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ κυρίου ἡμῶν. (aiōnios g166)

< Loma 5 >