< Fakahā 1 >

1 Ko e Fakahā ʻa Sisu Kalaisi, ʻaia naʻe foaki ʻe he ʻOtua kiate ia, ke fakaʻilo ki heʻene kau tamaioʻeiki ʻae ngaahi meʻa ʻoku totonu ke vave ʻa ʻene hoko; pea ne fekau mo fakaʻilo ia ʻe heʻene ʻāngelo ki heʻene tamaioʻeiki ko Sione:
Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,
2 ‌ʻAia naʻa ne fakahā ʻae folofola ʻae ʻOtua, pea mo e fakamoʻoni ʻa Sisu Kalaisi, pea mo e ngaahi meʻa kotoa pē naʻa ne mamata ai.
A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott.
3 ‌ʻOku monūʻia ia ʻoku ne lau, mo kinautolu ʻoku fanongo, ki he ngaahi lea ʻoe kikite ni, mo fai ʻae ngaahi meʻa ʻoku tohi ʻi ai: he ʻoku ofi ʻae kuonga.
Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van.
4 KO AU SIONE ki he siasi ʻe fitu ʻoku ʻi ʻEsia: Ke ʻiate kimoutolu ʻae ʻaloʻofa, mo e monūʻia, meiate ia ʻoku ʻi ai, pea naʻe ʻi ai, pea mo ia ʻe ʻi ai; pea mei he Laumālie ʻe Toko Fitu ʻaia ʻoku ʻi hono muʻa nofoʻa fakaʻeiʻeiki;
János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendő; és a hét lélektől, a mely az ő királyiszéke előtt van,
5 Pea meia Sisu Kalaisi, ko e Fakamoʻoni angatonu, mo e ʻuluaki fakatupu mei he mate, mo e ʻEiki ʻoe ngaahi tuʻi ʻo māmani; ke ʻiate ia naʻa ne ʻofeina ʻakitautolu, pea ne fufulu ʻakitautolu mei heʻetau ngaahi angahala ʻaki hono taʻataʻa ʻoʻona,
És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,
6 Pea ne ngaohi ʻakitautolu ko e ngaahi tuʻi, mo e kau taulaʻeiki ki he ʻOtua mo ʻene Tamai; ke ʻiate ia ʻae ongoongolelei mo e pule ʻo taʻengata pea taʻengata. ʻEmeni. (aiōn g165)
És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen. (aiōn g165)
7 Vakai, ʻoku hāʻele mai ia mo e ngaahi ʻao; pea ʻe mamata kiate ia ʻae mata kotoa pē, ʻio, mo kinautolu naʻa nau hokaʻi ia: pea ʻe tangi mamahi ʻae ngaahi faʻahinga kotoa pē ʻo māmani koeʻuhi ko ia. Ke pehē pe, ʻEmeni.
Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.
8 ‌ʻOku pehē ʻe he ʻEiki, “Ko au ko e ʻAlifa mo e ʻOmeka, ko e kamataʻanga mo e ngataʻanga, ʻaia ʻoku ʻi ai, pea naʻe ʻi ai, pea ko ia ia ʻe ʻi ai, ko e Māfimafi.”
Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.
9 Ko au Sione, ko homou tokoua, mo e kaunga meʻa ʻi he mamahi, pea mo e puleʻanga mo e faʻa kātaki ʻo Sisu Kalaisi, naʻaku ʻi he motu ʻoku ui ko Patimosi koeʻuhi ko e folofola ʻae ʻOtua, pea koeʻuhi ko e fakamoʻoni ʻo Sisu Kalaisi.
Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.
10 Pea ne u ʻi he Laumālie ʻi he ʻaho ʻoe ʻEiki, pea ne u ongoʻi ʻae leʻo lahi mei hoku tuʻa, ʻo hangē ko ha meʻa lea,
Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét,
11 ‌ʻOku pehē mai, “Ko au ko e ʻAlifa mo e ʻOmeka, ko e ʻuluaki mo e ki mui:” pea, “Ko hai ʻoku ke mamata ki ai, tohi ʻi ha tohi, ʻo ʻave ki he ngaahi siasi ʻe fitu ʻoku ʻi ʻEsia; ki ʻEfesō, mo Simana, mo Peakamosi, mo Taiataila, mo Satisi, mo Filatelifia, mo Leotisia.”
A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában.
12 Pea ne u tafoki ke u ʻilo ʻae leʻo naʻe lea kiate au. Pea ʻi heʻeku tafoki, ne u mamata ki he tuʻunga maama koula ʻe fitu;
Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;
13 Pea ʻi he lotolotonga ʻoe ngaahi tuʻunga maama ʻe fitu, ko e tokotaha ʻo hangē ko e Foha ʻoe tangata, kuo kofuʻaki ʻae kofu naʻe aʻu hifo ki he vaʻe, pea nonoʻo ki hono fatafata ʻaki ʻae noʻo koula.
És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.
14 Ko hono ʻulu mo e louʻulu naʻe hina ʻo hangē ko e hinehina ʻoe fulufuluʻi sipi, ʻo hangē ko e ʻuha hinehina; pea naʻe tatau hono fofonga mo e ulo ʻoe afi;
Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng;
15 Pea tatau hono vaʻe mo e palasa lelei, ʻo hangē ko ʻene kakaha ʻi he hakaʻanga ukamea; pea ko hono leʻo, naʻe tatau mo e ʻuʻulu ʻoe ngaahi vai lahi.
És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.
16 Pea naʻe ʻi hono nima toʻomataʻu ʻae fetuʻu ʻe fitu: pea naʻe ʻalu atu ʻi hono ngutu ʻae heletā māsila ʻo fakatoumata: pea naʻe tatau hono fofonga mo e laʻā ʻi heʻene ulo ʻi hono mālohi.
Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében.
17 Pea ʻi heʻeku mamata kiate ia, “Ne u tō hifo ʻi hono vaʻe ʻo hangē ha mate. Pea naʻa ne ʻai kiate au hono nima toʻomataʻu, ʻo ne pehē mai kiate au, ʻOua ʻe manavahē; ko au ko e ʻuluaki mo e ki mui:
Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,
18 Ko au ia ʻoku moʻui, ka ne u mate, pea vakai, ʻoku ou moʻui ʻo taʻengata pea taʻengata, ʻEmeni; pea kuo ʻiate au ʻae kī ʻo hētesi mo e mate. (aiōn g165, Hadēs g86)
És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. (aiōn g165, Hadēs g86)
19 Tohi ʻae ngaahi meʻa kuo ke mamata ai, mo e ngaahi meʻa ʻoku ʻi ai, pea mo e ngaahi meʻa ʻe hoko ʻamui;
Írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek:
20 Ko e fakatātā ʻoe fetuʻu ʻe fitu ʻaia ne ke mamata ʻi hoku nima toʻomataʻu, pea mo e tuʻunga maama koula ʻe fitu. Ko e fetuʻu ʻe fitu, ko e kau ʻāngelo ʻoe ngaahi siasi ʻe fitu: pea ko e tuʻunga maama ʻe fitu ʻaia ne ke mamata ai, ko e ngaahi siasi ia ʻe fitu.
A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.

< Fakahā 1 >