< Fakahā 5 >

1 Pea ne u mamata ʻi he nima toʻomataʻu ʻo ia naʻe nofo ʻi he nofoʻa fakaʻeiʻeiki ʻae tohi kuo tohi ʻi loto mo tuʻa, pea fakamaʻu ʻaki ʻae meʻa fakamaʻu ʻe fitu.
És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet, a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.
2 Pea ne u mamata ki ha ʻāngelo mālohi, ʻoku kalanga ʻaki ʻae leʻo lahi, “Ko hai ʻoku taau ke toʻo ʻae tohi, mo vete hono ngaahi meʻa fakamaʻu ʻo ia?”
És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?
3 Pea naʻe ʻikai ha tokotaha ʻi he langi, pe ʻi māmani, pe ʻi lalo ʻi māmani, ʻoku faʻa fai ke toʻo ʻae tohi, pe ke mamata ki ai.
És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.
4 Pea ne u tangi lahi, koeʻuhi naʻe ʻikai ke ʻiloʻi ha taha ʻoku taau ke ne toʻo mo lau ʻae tohi, pe ke mamata ki ai.
Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem:
5 Pea pehē ʻe ha tokotaha ʻoe kau mātuʻa kiate au, “ʻOua ʻe tangi: vakai, ko e Laione ʻoe faʻahinga ʻo Siuta, ko e Aka ʻo Tevita, kuo ne lavaʻi ke ne toʻo ʻae tohi, pea ke vete ʻa hono meʻa fakamaʻu ʻe fitu.”
És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.
6 Pea ne u mamata, pea vakai, ʻi he haʻohaʻonga ʻoe nofoʻa fakaʻeiʻeiki mo e meʻa moʻui ʻe fā, pea ʻi he haʻohaʻonga ʻoe kau mātuʻa, naʻe tuaʻā e Lami ʻo hangē kuo tāmateʻi, kuo fitu ʻae nifo ʻi hono ʻulu, mo e mata ʻe fitu, ʻaia ko e Laumālie ʻe Fitu ʻoe ʻOtua ʻoku fekau atu ki māmani kotoa pē.
És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre.
7 Pea naʻe haʻu ia, ʻo ne toʻo ʻae tohi mei he nima toʻomataʻu ʻo ia naʻe nofo ʻi he nofoʻa fakaʻeiʻeiki.
És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülőnek jobbkezéből.
8 Pea ʻi heʻene toʻo ʻae tohi, naʻe fakafoʻohifo ʻi he ʻao ʻoe Lami ʻae meʻa moʻui ʻe fā mo e kau mātuʻa ʻe toko uofulu ma toko fā, naʻa nau taki taha ʻae haʻape, mo e hina koula kuo pito ʻi he meʻa namu kakala, ʻaia ko e ngaahi lotu ʻoe kakai māʻoniʻoni.
És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai.
9 Pea naʻa nau hiva ʻaki ʻae hiva foʻou, ʻo pehē, “ʻOku taau mo koe ke toʻo ʻae tohi, Pea ke vete hono ngaahi meʻa fakamaʻu ʻo ia: He naʻe tāmateʻi koe, Pea kuo ke huhuʻi ʻae kakai ʻaki ho taʻataʻa ki he ʻOtua, Mei he faʻahinga, mo e lea, mo e kakai, mo e puleʻanga kotoa pē.
És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,
10 Pea kuo ke ngaohi ʻakinautolu ko e ngaahi tuʻi mo e kau taulaʻeiki ki homau ʻOtua: Pea te nau pule ʻi he maama.”
És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.
11 Pea ne u vakai, pea u fanongo ki he leʻo ʻoe kau ʻāngelo tokolahi naʻe tuʻu takatakai ʻi he nofoʻa fakaʻeiʻeiki mo e ngaahi meʻa moʻui mo e kau mātuʻa: pea ko honau lau ko e ngaahi toko mano lauʻi ngaahi mano, mo e ngaahi toko afe lauʻi ngaahi toko afe;
És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala;
12 ‌ʻOku nau pehē, ʻaki ʻae leʻo lahi, “ʻOku taau mo e Lami naʻe tāmateʻi Ke tuku kiate ia ʻae māfimafi, mo e koloa, mo e poto, Mo e mālohi, mo e fakaʻapaʻapa, mo e ongoongolelei, mo e fakafetaʻi.”
Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.
13 Pea ne u fanongo ki he ngaahi meʻa kotoa pē ʻaia ʻoku ʻi he langi, pea ʻi he māmani, pea ʻi lalo ʻi māmani, pea mo ia ʻoku ʻi he tahi, pea mo kinautolu kotoa pē ʻoku ʻi ai, naʻa nau pehē, “Ke ʻiate ia ʻoku nofo ʻi he nofoʻa fakaʻeiʻeiki, pea ki he Lami, ʻae fakafetaʻi, mo e fakaʻapaʻapa, mo e ongoongolelei, mo e māfimafi, ʻo taʻengata pea taʻengata.” (aiōn g165)
Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. (aiōn g165)
14 Pea naʻe pehē ʻe he meʻa moʻui ʻe fā, “ʻEmeni.” Pea naʻe fakafoʻohifo ʻae mātuʻa ʻe toko uofulu ma toko fā, ʻo hū kiate ia ʻoku moʻui ʻo taʻengata pea taʻengata.
És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt.

< Fakahā 5 >