Saame 88
1 Ko e Hiva pe ko e Saame ki he ngaahi foha ʻo Kola, ki he Takimuʻa ʻi he Mahalati Leanoti, ko e akonaki ʻa Hemani ʻi he faʻahinga ʻo Esela. ʻE Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻeku moʻui, naʻaku tangi ʻi he ʻaho mo e pō ʻi ho ʻao:
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Tuku ke aʻu atu ʻeku lotu ki ho ʻao ke ke fofonga mai ki heʻeku tangi;
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
3 He ʻoku fonu hoku laumālie ʻi he mamahi: pea ʻoku fakaʻaʻau ʻeku moʻui ki he faʻitoka. (Sheol h7585)
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 ʻOku lau fakataha au mo kinautolu ʻoku ʻalu hifo ki he luo: ʻoku ou hangē ha tangata ʻoku ʻikai hano mālohi:
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 ʻO tauʻatāina mo e kakai mate, ʻo hangē ko e kakai kuo tāmateʻi ʻoku tokoto ʻi he faʻitoka, ʻakinautolu ʻoku ʻikai te ke kei manatuʻi: pea kuo motuhi ʻakinautolu ʻe ho nima.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Kuo ke tuku au ʻi he luo taumamaʻo, ʻi he fakapoʻuli, ʻi he ngaahi loloto.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 ʻOku tataʻo mamafa ho houhau ʻiate au, pea kuo ke fakamamahiʻi au ʻaki hoʻo ngaahi peau kotoa pē. (Sila)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Kuo ke fakamamaʻo atu hoku ngaahi kaumeʻa; kuo ke ngaohi au ko e meʻa fakalielia kiate kinautolu: kuo ʻākilotoa au, pea ʻoku ʻikai te u faʻa ʻalu atu.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 ʻOku vaivai hoku mata ko e meʻa ʻi he mamahi: ʻE Sihova, ʻoku ou ui kiate koe ʻi he ʻaho kotoa pē, kuo u mafao atu hoku nima kiate koe.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Te ke fakahā ʻae ngaahi meʻa mana ki he mate? ʻE tuʻu hake ʻae mate ʻo fakafetaʻi kiate koe? (Sila)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 ʻE fakahā atu ʻa hoʻo ʻaloʻofa ʻi he faʻitoka? Pe ko hoʻo moʻoni ʻi he fakaʻauha?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 ʻE ʻiloʻi hoʻo ngaahi ngāue fakaofo ʻi he poʻuli? Mo hoʻo māʻoniʻoni ʻi he fonua ʻoe fakangalo?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Ka naʻaku tangi kiate koe, ʻE Sihova; pea ʻi he pongipongi ʻe aʻu atu kiate koe ʻeku lotu.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 ʻE Sihova, ko e hā ʻoku ke liʻaki ai ʻa hoku laumālie? Ko e hā ʻoku ke fufū ai ho fofonga ʻiate au?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 ʻOku ou mamahi, pea meimei mate talu ʻeku kei talavou: ʻi heʻeku kātaki hoʻo ngaahi meʻa fakailifia ʻoku ou feinga ai ʻaupito.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Kuo lōfia au ʻe ho houhau lahi; kuo motuhi au ʻe hoʻo ngaahi fakailifia.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Naʻa nau kāpui au ʻi he ʻaho kotoa pē ʻo hangē ko e vai; naʻa nau fakataha ʻo takatakai au.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Ko e kaumeʻaʻofa mo e kāinga kuo ke fakamamaʻo atu ʻiate au, mo hoku kaumeʻa ki he poʻuli.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
