< Saame 79 >
1 Ko e Saame ʻa ʻAsafi. ʻE ʻOtua, kuo hoko ʻae hiteni ki ho tofiʻa; kuo nau fakaʻuliʻi ho faletapu māʻoniʻoni; kuo nau fakalala ʻa Selūsalema ke tafungofunga ia.
Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
2 Kuo nau ʻange ʻae sino mate ʻo hoʻo kau tamaioʻeiki ko e meʻakai ki he manupuna ʻoe langi, mo e kakano ʻo hoʻo kakai māʻoniʻoni ki he fanga manu ʻoe fonua.
Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
3 Kuo nau lilingi honau toto ʻo hangē ko e vai ʻo takatakai ʻi Selūsalema; pea naʻe ʻikai ha niʻihi ke tanu ʻakinautolu.
Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
4 Kuo mau hoko ko e manukiʻanga ʻo homau ngaahi kaungāʻapi, ko e meʻa manuki mo e taukaeʻanga ʻokinautolu ʻoku nofo takatakai ʻiate kimautolu.
Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
5 ʻE Sihova, ʻe fēfē hono fuoloa? Te ke houhau ʻo taʻengata? pea vela ho fuaʻa ʻo hangē ko e afi?
Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
6 Ke ke lilingi ho houhau ki he hiteni ʻoku teʻeki ai ʻilo koe, pea mo e ngaahi puleʻanga ʻoku teʻeki ai ui ki ho huafa.
Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
7 He kuo nau kai ʻo ʻosi ʻa Sēkope, ʻo maumauʻi ke lala hono nofoʻanga.
Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
8 ʻoua naʻa ke fakamanatu kiate kimautolu ʻemau ngaahi muʻaki hia: tuku ke tokoni vave ʻakimautolu ʻe hoʻo ʻaloʻofa ongongofua: he kuo ʻohifo ki lalo ʻaupito ʻakimautolu.
Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
9 ʻE ʻOtua ko homau fakamoʻui, ke ke tokoni ʻakimautolu, koeʻuhi ko e ongoongolelei ʻo ho huafa: pea fakahaofi ʻakimautolu, ʻo fakamaʻa ke ʻosi ʻemau ngaahi angahala, koeʻuhi ko ho huafa.
Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
10 Koeʻumaʻā ʻae lea pehē mai ʻe he hiteni, “Ko e fē honau ʻOtua?” Tuku ke ʻilo ia ʻi he lotolotonga ʻoe hiteni ʻi homau ʻao ʻi he totongi ʻoe toto ʻo hoʻo kau tamaioʻeiki ʻaia kuo huaʻi.
Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
11 Tuku ke aʻu ki ho ʻao ʻae ngaahi mafulu ʻae kau nofo pōpula; ke ke fakamoʻui ʻakinautolu kuo tuʻutuʻuni ke mate ʻo fakatatau mo hono lahi ʻo hoʻo māfimafi.
Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
12 ʻE ʻEiki, ke ke ʻange ke liunga fitu ki he fatafata ʻo homau kaungāʻapi ʻenau lauʻikovi, ʻaia naʻa nau lauʻikoviʻi ʻaki koe.
És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
13 Pea ko kimautolu ko ho kakai mo e fanga sipi ʻo hoʻo ngoue, temau ʻatu ʻae fakafetaʻi kiate koe ʻo taʻengata: temau fakahā atu ho ongoongolelei ki he toʻutangata kotoa pē.
Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!