Saame 73
1 Ko e Saame ʻa ʻAsafi. Ko e moʻoni ʻoku angalelei ʻae ʻOtua ki ʻIsileli, ʻio, kiate kinautolu ʻoku loto maʻa.
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 Ka ko au naʻe meimei mole hoku vaʻe: naʻaku meimei hekea ʻi heʻeku ngaahi laka.
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 He naʻaku meheka ʻi he kau vale, ʻi heʻeku mamata ki he fiemālie ʻae angakovi.
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 He ʻoku ʻikai hanau mamahi ʻi heʻenau mate: ka ʻoku maʻu pe honau mālohi.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 ʻOku ʻikai moʻua ʻi he mamahi ʻakinautolu ʻo hangē ko e kakai kehe; pea ʻoku ʻikai ʻahiʻahiʻi ʻakinautolu ʻo hangē ko e kakai niʻihi.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Ko ia ʻoku takatakai ai ʻakinautolu ʻe he laukau ʻo hangē ko e ukamea fihifihi; ʻoku ʻufiʻufi ʻakinautolu ʻe he angamālohi ʻo hangē ko e kofu.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 ʻOku hohopo honau mata ʻi heʻenau sino: ʻoku nau maʻu meʻa ʻo lahi hake ʻi he holi ʻoe loto.
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 Kuo kovi ʻakinautolu, pea lea kovi ʻi he fakamālohi: ʻoku nau lea fakafiefielahi.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 ʻOku nau hangatonu atu honau ngutu ʻo angatuʻu ki he ngaahi langi, pea ʻoku ʻeveʻeva honau ʻelelo ʻi māmani.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Ko ia ʻoku liu mai ai ki heni hono kakai: pea ʻoku tatau ʻae vai kiate kinautolu ke pito ʻae ipu.
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 Pea ʻoku nau pehē, “ʻOku ʻilo fēfē ʻe he ʻOtua? Pea ʻoku ai ha ʻilo ʻi he Fungani Māʻolunga?”
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Vakai, ko eni ʻae kau angakovi ʻoku fiemālie ʻi he māmani; ʻoku tupu pē ʻenau koloa.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 Ko e moʻoni ʻoku taʻeʻaonga ʻeku fakamaʻa hoku loto, mo ʻeku fanofano hoku nima ʻi he māʻoniʻoni.
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 He kuo ʻahiʻahiʻi au ʻi he ʻaho kotoa pē, pea kuo tautea au ʻi he pongipongi kotoa pē,
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 Kapau te u tala, te u lea pehē; vakai, ko ʻeku fai hala ki he toʻutangata ʻo hoʻo fānau.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 Pea ʻi heʻeku ʻahiʻahi ke ʻilo ʻae meʻa ni, naʻe faingataʻa ia kiate au;
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 Ka ʻi heʻeku hū ki he faletapu ʻoe ʻOtua; naʻaku toki ʻilo ai honau ikuʻanga.
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Ko e moʻoni naʻa ke tuku ʻakinautolu ʻi he ngaahi potu hekeheke: kuo ke laku hifo ʻakinautolu ki he ngaahi fakaʻauha.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 Kuo ʻomi vave ʻakinautolu ki he malaʻia, ʻo hangē ko e kemo pe taha ʻoe mata! Kuo fakaʻauha ʻaupito ʻakinautolu ʻi he ngaahi ilifia.
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 Hangē ko e misi ʻoka ʻā hake ha taha; ke pehē pe, ʻE ʻEiki, ʻoka ke ka ʻā hake, te ke manukiʻi honau tatau.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 Naʻe mamahi pehē pe hoku laumālie, pea naʻe mahuhuhuhu ai hoku loto.
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 Naʻe pehē ʻeku vale, pea naʻe ʻikai te u ʻilo: naʻaku hangē ko e manu ʻi ho ʻao.
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 Ka ko e moʻoni ʻoku ou ʻiate koe maʻuaipē: pea kuo ke puke au ʻi hoku nima toʻomataʻu.
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 Te ke tataki au ʻi hoʻo poto, pea hili ia te ke maʻu au ki ho nāunau.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 He ko hai mo koe ʻoku ou maʻu ʻi he loto langi? Pea ʻoku ʻikai ha tokotaha ʻi māmani ʻoku ou holi ki ai, ka ko koe pē.
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 ʻOku vaivai hoku kakano mo hoku loto: ka ko e makatuʻu ʻo hoku loto ʻae ʻOtua, mo hoku ʻinasi ʻo taʻengata.
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 Vakai, ʻe ʻauha ʻakinautolu ʻoku mamaʻo ʻiate koe: kuo ke fakaʻauha ʻakinautolu kotoa pē ʻoku ʻalu meiate koe ʻo fai kovi.
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 Ka ʻoku lelei kiate au ʻeku ʻunuʻunu ke ofi ki he ʻOtua: kuo u falala ki he ʻEiki ko Sihova, koeʻuhi ke u fakahā ai hoʻo ngāue kotoa pē.
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
