Saame 142

1 Ko e Saame akonaki ʻa Tevita. Ko ʻene Lotu ʻi he ʻana. Naʻaku tangi kia Sihova ʻaki hoku leʻo; ne u kole tāumaʻu kia Sihova ʻaki hoku leʻo.

Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.

2 Naʻaku lilingi ʻeku fakakaukau ʻi hono ʻao; ne u fakahā ʻi hono ʻao ʻeku mamahi.

Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.

3 ‌ʻI he taʻomia ʻa hoku laumālie, ne ke ʻilo ai hoku ʻaluʻanga. ʻI he hala ne u ʻeveʻeva ai kuo nau ʻai fufū ʻae tauhele kiate au.

Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.

4 Ne u sio, mo vakai ʻi hoku nima toʻomataʻu, ka naʻe ʻikai ha tangata te ne ʻiloʻi au: naʻe ʻikai haʻaku hūfanga; naʻe ʻikai tokanga ha tangata ki hoku laumālie.

Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.

5 Naʻaku tangi kiate koe, ʻE Sihova; ne u pehē, Ko koe ko hoku hūfanga, mo hoku ʻinasi ʻi he fonua ʻoe moʻui.

Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.

6 Ke ke tokanga ki heʻeku tangi; he ʻoku ou vaivai ʻaupito: fakamoʻui au mei hoku kau fakatanga; he ʻoku nau mālohi hake kiate au.

Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

7 ‌ʻOmi hoku laumālie mei he fale fakapōpula, koeʻuhi ke u fakamālō ai ki ho huafa: ʻe kāpui au ʻe he angatonu; he te ke fai lelei lahi kiate au.

Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.