Saame 132
1 Ko e Hiva ʻae ʻalu hake. ʻE Sihova, ke ke manatu kia Tevita, mo ʻene mamahi kotoa pē:
Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2 ʻA ʻene fuakava kia Sihova, mo ʻene lea fakapapau ki he ʻOtua mālohi ʻa Sēkope;
A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3 “Ko e moʻoni ʻe ʻikai te u ʻalu ki hoku fale nofoʻanga, pe ʻalu hake ki hoku mohenga;
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4 ʻE ʻikai te u tuku ʻae mohe ki hoku mata, pe ko e tulemohe ki hoku laumata,
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5 Kaeʻoua ke u ʻilo ha potu moʻo Sihova, ko e ʻafioʻanga ki he ʻOtua mālohi ʻo Sēkope.”
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6 Vakai, naʻa tau fanongo ki ai ʻi ʻEfalata: pea naʻa tau ʻilo ia ʻi he ngaahi ngoue ʻoe vao.
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7 “Te tau hū ki hono ngaahi fale fehikitaki: te tau lotu ʻi hono tuʻunga vaʻe.”
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8 Tuʻu hake, ʻE Sihova, ki ho mālōlōʻanga; ʻa koe, mo e puha ʻoe fuakava ʻo ho mālohi.
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9 Ke kofuʻaki ʻe hoʻo kau taulaʻeiki ʻae angatonu; pea ke kalanga ʻi he fiefia ʻa hoʻo kakai māʻoniʻoni.
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Koeʻuhi ko hoʻo tamaioʻeiki ko Tevita, ʻoua naʻa ke fakatafoki ʻae mata ʻo hoʻo pani.
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
11 Kuo fuakava ʻa Sihova ʻi he moʻoni kia Tevita; ʻe ʻikai te ne liliu mei ai; “Te u fokotuʻu ki ho nofoʻa ʻae fua ʻo ho sino.
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12 Kapau ʻe fai ʻe hoʻo fānau ki heʻeku fuakava mo ʻeku fakamoʻoni ʻaia te u ako kiate kinautolu, ʻe nofo foki ʻenau fānau ʻi ho nofoʻa fakaʻeiʻeiki ʻo lauikuonga.”
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 He kuo fili ʻe Sihova ʻa Saione; kuo ne finangalo ki ai ko hono ʻafioʻanga.
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14 “Ko hoku mālōlōʻanga eni ʻo taʻengata: te u nofo ʻi heni; he naʻaku finangalo ki ai.
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15 Ko e moʻoni te u tāpuaki lahi hono meʻakai: te u fakamākona ʻa hono kau masiva ʻaki ʻae mā.
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16 Te u fakakofu foki ʻene kau taulaʻeiki ʻaki ʻae fakamoʻui: pea ko ʻene kau māʻoniʻoni tenau kalanga ʻo leʻo lahi ʻi he fiefia.
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17 Te u ngaohi ke moto ai ʻae nifo ʻo Tevita: kuo u tuʻutuʻuni ʻae maama ʻa ʻeku pani.
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18 Te u fakakofuʻaki hono ngaahi fili ʻae mā: ka ʻe maʻuiʻui ʻa hono tatā ʻiate ia.”
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
