< Saame 126 >

1 Ko e Hiva ʻae ʻalu hake. ‌ʻI he toe liliu ʻe Sihova ʻae pōpula ʻo Saione, naʻa tau tatau mo kinautolu ʻoku misi.
Zarándoklás éneke. Midőn visszahozta az Örökkévaló Czión foglyait, úgy voltunk, mint a kik álmodnak.
2 Pea naʻe toki fakapito ʻaki hotau ngutu ʻae kata, mo hotau ʻelelo ʻi he hiva: pea naʻe toki pehē ʻe he hiteni, “Kuo fai ʻe Sihova ʻae ngaahi meʻa lahi maʻanautolu.”
Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk újjongással; akkor szóltak a nemzetek közt: nagyokat mívelt az Örökkévaló ezekkel!
3 Kuo fai ʻe Sihova ʻae ngaahi meʻa lahi maʻatautolu; pea ʻoku tau fiefia ai.
Nagyokat mívelt az Örökkévaló velünk; vidámak voltunk.
4 ‌ʻE Sihova, ke ke toe liliu ʻemau pōpula, ʻo hangē ko e ngaahi vaitafe ʻi he feituʻu tonga.
Hozd vissza, Örökkévaló, foglyainkat, mint folyammedreket a délvidéken.
5 Ko kinautolu ʻoku tūtuuʻi ʻi he loʻimata te nau tuʻusi ʻi he fiefia.
Akik könnyel vetettek, újjongással aratnak:
6 Ko ia ʻoku ne ʻalu atu ʻo tangi, pea ʻave ʻae tenga mahuʻinga, te ne toe haʻu ʻi he fiefia, mo ʻomi ʻene ngaahi ū uite fakataha mo ia.
menve mén és sír, aki viszi a vetőmag szóratját; jöttön jő, újjongással, aki viszi kévéit.

< Saame 126 >