< Saame 1 >
1 ʻOku monūʻia ʻae tangata ʻoku ʻikai ʻeveʻeva ʻi he fakakaukau ʻae angakovi, pe tuʻu ʻi he hala ʻoe kau angahala, pe nofo ʻi he nofoʻa ʻoe manuki.
Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
2 Ka ko ʻene fiefia ʻoku ʻi he fono ʻa Sihova; pea ko ʻene fono ʻoku ne fakalaulauloto ai ʻi he ʻaho mo e pō.
Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
3 Pea ʻe tatau ia mo e ʻakau kuo tō ki he veʻe vaitafe, ʻaia ʻoku ʻomi hono fua ʻi hono faʻahitaʻu; pea ko hono lau foki ʻe ʻikai mae; pea ko ia kotoa pē ʻoku ne fai ʻe monūʻia.
És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
4 ʻOku ʻikai pehē ʻae angakovi: ka ʻoku tatau ia mo e kafukafu ʻaia ʻoku vilingia, ʻi he matangi.
Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
5 Ko ia ʻe ʻikai tuʻu ʻae angakovi ʻi he fakamaau, pe ko e angahala ʻi he fakataha ʻoe māʻoniʻoni.
Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
6 He ʻoku ʻilo ʻe Sihova ʻae hala ʻoe māʻoniʻoni: ka ko e hala ʻoe angakovi ʻe ʻauha ia.
Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.