Lea Fakatātā 7
1 ʻE hoku foha, ke ke maʻu ʻeku ngaahi lea, pea ke tānaki kiate koe ʻa ʻeku ngaahi fekau.
Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Fai ki heʻeku ngaahi fekau pea moʻui ai! Pea tokangaʻi ʻa ʻeku fono ʻo hangē ko ho kanoʻi mata.
Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Nonoʻo ia ki ho louhiʻi nima, tohi ia ki he kakano ʻo ho loto.
Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Ke ke lea ʻo pehē ki he poto, “Ko hoku tokoua koe;” pea ke ui ʻae ʻilo ko ho kāinga fefine:
Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 Koeʻuhi ke na fakamoʻui koe mei he fefine muli, mei he muli ʻoku fakaoloolo ʻaki ʻene ngaahi lea.
Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.
6 He naʻaku sio atu mei he matapā ʻa hoku fale mei he matapā sioʻata.
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 Pea naʻaku vakai ki he kakai vale, pea ne u ʻiloʻi ʻi he kau talavou ʻae tangata talavou ʻoku masiva ʻi he poto,
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 Naʻe ʻalu atu ʻi he hala ʻo ofi ki hono ʻapi; ʻo ne ʻalu ʻi he hala ki hono fale,
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 ʻI he efiafi poʻuli, ʻi he pō ʻuliʻuli mo fakapoʻuli:
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 Pea vakai, naʻe fakafetaulaki mai kiate ia ʻae fefine ʻoku kofu ʻi he kofu ʻoe faʻa feʻauaki, ʻo loto kākā.
És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 (ʻOku faʻa longoaʻa ia mo angamālohi, ʻoku ʻikai nofo hono vaʻe ʻi hono fale:
Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Ko eni ʻoku ʻituʻa, ko ʻena ʻoku ʻi he ngaahi hala, ʻoku ne nofo toitoi ʻi he tuliki kotoa pē.)
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 Pea naʻa ne puke ia, pea ʻuma ki ai, pea ʻi he mata fiematamuʻa naʻa ne pehē kiate ia,
És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 “ʻOku ou maʻu ʻae ngaahi foaki fakalelei; pea kuo u fakamoʻoni ki heʻeku ngaahi fuakava ʻi he ʻaho ni.
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Ko ia kuo u haʻu ai ke ta feʻilongaki mo koe, ke kumi ʻi he feinga ki ho mata, pea ko eni kuo u maʻu koe.
Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Kuo u teuteu hoku mohenga ʻaki ʻae ngaahi puipui matamatalelei, mo e tongi fakasanisani, mo e tupenu lelei mei ʻIsipite.
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 Kuo u fakanamu kakala ʻa hoku mohenga ʻaki ʻae mula, mo e ʻalosi, pea mo e sinamoni.
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 Haʻu, ke ta fakafonu ʻakitaua ʻi he ʻofa ʻo aʻu ki he ʻapongipongi: ke ta fakafiemālie ʻakitaua ʻi heʻeta fai ʻofa.
No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 He ʻoku ʻikai ʻi ʻapi ʻae tangataʻeiki, kuo ʻalu ia ʻo fononga mamaʻo:”
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Kuo ne ʻave mo ia ʻae kato paʻanga, pea ʻe ʻikai haʻu ia kaeʻoua ke hokosia hono ʻaho kuo ne lea ki ai.
Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 Naʻa ne fakavaivaiʻi ia ʻaki ʻa ʻene ngaahi lea matamatalelei, ʻo ne maʻu ia ʻi he fakaoloolo ʻa hono ngutu.
És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.
22 Ko ia naʻa ne ʻalu muimui leva ʻiate ia, ʻo hangē ko e pulu ke tāmateʻi, pea hangē ko e vale ki he tautea ʻoe ʻakau fakamaau vaʻe;
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;
23 Kaeʻoua ke ʻasi ʻae ngahau ki hono ʻate; ʻio, ʻo hangē ko e manu ʻoku ʻoho vave ki he tauhele, ʻo ʻikai ke ne ʻilo ko e meʻa ke ʻosi ai ʻene moʻui.
Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 ʻE fānau, ke mou fanongo eni kiate au, pea mou tokanga ki he ngaahi lea ʻa hoku ngutu.
Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 ʻOua naʻa tuku ke ʻalu atu ho loto ki hono hala, ʻoua naʻa mou hē ʻi hono ngaahi ʻaluʻanga.
Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 He kuo lī hifo ʻe ia ʻae toko lahi kuo lavea; ʻio, kuo tāmateʻi ʻe ia ʻae kau tangata mālohi toko lahi.
Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
