Nehemaia 2
1 Pea naʻe hoko ʻo pehē ʻi he māhina ko Nisani, ʻi hono uofulu taʻu ʻo ʻAtakisekisi ko e tuʻi, naʻe ʻi hoku ʻao ʻae uaine: pea naʻaku toʻo hake ʻae uaine ʻo ʻatu ia ki he tuʻi. Pea ko eni naʻe teʻeki ai te u matapeko ʻi hono ʻao.
És lőn a Niszán nevű hóban, Artaxerxes királynak huszadik esztendejében, bor vala ő előtte és én fölvevém a bort, adám a királynak; azelőtt pedig nem voltam szomorú ő előtte.
2 Ko ia naʻe pehē ai ʻe he tuʻi kiate au, “Ko e hā ʻoku matapeko ai ho mata, ka ʻoku ʻikai te ke mahaki?” ʻOku ʻikai ko e meʻa kehe ia ka ko e mamahi ʻi loto. Pea ne u manavahē lahi ai.
És monda nékem a király: Miért szomorú a te orczád, holott te beteg nem vagy? Nem egyéb ez, hanem szívednek szomorúsága! És felette igen megfélemlém.
3 Pea naʻaku pehē ki he tuʻi, “Tuku ke moʻui ʻae tuʻi ʻo taʻengata: ʻe ʻikai te u mata tangi nai ko e hā, lolotonga kuo tuku liʻaki pe ʻae kolo, ko e potu ʻoe ngaahi tanuʻanga ʻo ʻeku ngaahi tamai, pea ko hono ngaahi matapā kuo tutuʻaki ʻae afi?”
Akkor mondék a királynak: Örökké éljen a király! Miért nem volna szomorú az én orczám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye, pusztán hever és kapui megemésztettek tűzben?!
4 Pea pehē ai ʻe he tuʻi kiate au, “Ko e hā ia ʻoku ke kole? Ko ia naʻaku lotu ai ki he ʻOtua ʻoe langi.”
És monda nékem a király: Mi az, a mit kívánsz? És könyörgék a menny Istenéhez.
5 Pea ne u pehē ki he tuʻi, “Kapau ʻoku lelei ki he tuʻi, pea kapau kuo ʻilo ʻe hoʻo tamaioʻeiki ʻae ʻofa ʻi ho ʻao, ke ke fekau au ki Siuta, ki he kolo ʻoe ngaahi tanuʻanga ʻo ʻeku ngaahi tamai, koeʻuhi ke u langa hake ia.”
És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak és ha kedves előtted a te szolgád, azt kérem, hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt!
6 Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi kiate au, (pea naʻe nofo ofi kiate ia ʻae tuʻi fefine foki, ) “Ko e hā hono fuoloa ʻo ho fononga? Pea te ke toe haʻu ʻafē? Pea naʻe lelei ki he tuʻi ke ne fekauʻi au; pea ne u kotofa kiate ia ʻae kuonga.”
És monda nékem a király (felesége pedig mellette ül vala): Meddig lészen utazásod és mikorra jösz vissza? És tetszék a királynak engem elbocsátani, miután én tudattam vele az időt.
7 Pea ne u pehē foki ki he tuʻi, “Kapau ʻoku lelei ki he tuʻi, tuku ke ʻomi kiate au ʻae ngaahi tohi ki he ngaahi pule ʻi he potu kauvai ʻe taha ʻoe vaitafe, koeʻuhi ke nau moimoiʻi au ʻo aʻu ki heʻeku hoko atu ki Siuta;
És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak, adasson nékem leveleket a folyóvizen túl lakó tiszttartókhoz, hogy hagyjanak engem utazni, míg Júdába érek;
8 Mo e tohi ʻe taha kia ʻAsafi ko e tauhi ʻoe vao ʻakau ʻoe tuʻi koeʻuhi ke ne foaki kiate au ʻae ngaahi ʻakau ke ngaohi ʻaki ʻae ʻakau lalava ki he ngaahi matapā ʻoe fale ʻaia ʻoku kau ki he faletapu, pea maʻae ʻā maka ʻoe kolo, pea maʻae fale ʻaia te u hū ki ai.” Pea naʻe tuku mai ʻe he tuʻi kiate au, ʻo hangē ko e ʻiate au ʻae nima lelei ʻo hoku ʻOtua.
És adasson egy levelet Ászáfhoz, a király erdeje őréhez, hogy adjon nékem fákat gerendákul a templom várának kapuihoz, és a város kőfalához, és a házhoz, melybe költözni fogok. És megadá nékem a király, az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint.
9 Pea ne u toki hoko atu ki he kau pule ʻi he tuʻa vaitafe, pea u tuku kiate kinautolu ʻae ngaahi tohi ʻoe tuʻi. Pea naʻe fekau ʻe he tuʻi ke ʻalu mo au ʻae ngaahi ʻeiki ʻoe tau mo e kau tangata heka hoosi.
És megérkezém a folyóvizen túl való tiszttartókhoz és átadám nékik a király leveleit. Bocsátott vala pedig velem a király főembereket a seregből és lovagokat.
10 Pea ʻi he fanongo ki ai ʻe Sanipalate ko e tangata Holoni, mo Topaia ko e tamaioʻeiki, ko e tangata ʻAmoni, naʻe mamahi lahi ʻakinaua, koeʻuhi ʻi he haʻu ʻae tangata ke kumi ke lelei ai ʻae fānau ʻa ʻIsileli.
Mikor pedig a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, meghallották ezt, nagy bosszúságot okozott nékik, hogy jött valaki, a ki Izráel fiainak javokat keresi.
11 Ko ia, ne u hoko ki Selūsalema, pea ne u ʻi ai ʻi he ʻaho ʻe tolu.
Azután elmenék Jeruzsálembe, és ott pihenék három napig.
12 Pea ne u tuʻu hake ʻi he poʻuli, mo e kau tangata tokosiʻi naʻe ʻiate au; pea naʻe ʻikai te u tala ki ha tokotaha ʻaia naʻe tuku ʻe hoku ʻOtua ki hoku loto ke fai ʻi Selūsalema: pea naʻe ʻikai ha manu ʻiate au ka ko ia naʻaku heka ai.
És fölkelék éjszaka, én és velem néhány férfi, mert nem jelentém meg senkinek, hogy mire indítá az én Istenem az én szívemet, hogy azt Jeruzsálemért megcselekedjem, és barom sem vala velem, csak az, melyen ülök vala,
13 Pea ne u ʻalu kituaʻā ʻi he poʻuli ʻi he matapā ʻoe teleʻa, ʻo hangatonu mo e vaikeli ko e talākoni, pea ki he matapā fokotuʻunga veve, pea u vakai ki he ngaahi ʻā maka ʻo Selūsalema, ʻaia naʻe holoki hifo, mo e ngaahi matapā ʻaia naʻe fakaʻauha ʻaki ʻae afi.
És kimenék a völgynek kapuján éjjel, és pedig a sárkányok forrása felé, majd a szemét-kapuhoz, és vizsgálgatám Jeruzsálem kőfalait, melyek elrontattak vala, és kapuit, melyek tűz által megemésztetének.
14 Pea naʻaku ʻalu ai pe ki he matapā ʻoe matavai, pea ki he anovai ʻoe tuʻi: pea naʻe ʻikai ha potu ke ʻalu ai ʻae manu naʻaku heka ai.
Azután átmenék a forrás kapujához és a király tavához, holott nem vala hely a baromnak, hogy velem átmenjen.
15 Pea naʻaku ʻalu hake ai ʻi he poʻuli ʻo ofi ki he vaitafe, ʻo vakai ki he ʻā maka, pea u tafoki ki mui, pea hū ʻi he matapā ʻoe teleʻa, pea toe foki atu ai.
Azért gyalog menék fel a völgyben éjjel és vizsgálgatám a kőfalat, azután megfordultam és bementem a völgy kapuján, és hazatértem.
16 Pea naʻe ʻikai ʻilo ʻe he kau pule pe naʻaku ʻalu ki fē, pe ko ia naʻaku fai; pea naʻe teʻeki te u tala ia ki he kakai Siu, pe ki he kau taulaʻeiki, pe ki he houʻeiki, pe ki he kau pule, pe ki he toenga [kakai ]naʻe fai ʻae ngāue.
A főemberek pedig nem tudták vala, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni, és sem a zsidóknak, sem a papoknak, sem az előljáróknak, sem a főembereknek, sem a többi munkásoknak ez ideig nem jelentettem meg.
17 Pea ne u pehē ai kiate kinautolu, “ʻOku mou mamata ki he mamahi ʻoku tau moʻua ai, koeʻuhi kuo tutu liʻaki pe ʻa Selūsalema, pea kuo tuku hono ngaahi matapā ʻaki ʻae afi: haʻu, ketau langa hake ʻae ʻā maka ʻo Selūsalema, koeʻuhi ke ʻoua naʻa tau kei hoko ko e lumaʻanga.”
Ekkor mondék nékik: Ti látjátok a nyomorúságot, a melyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever és kapui tűzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul!
18 Pea ne u toki tala kiate kinautolu ʻae nima ʻo hoku ʻOtua ʻaia naʻe hili lelei kiate au; pea mo e ngaahi lea ʻae tuʻi foki ʻaia naʻa ne lea kiate au. Pea naʻa nau pehē, “Ke tau tuʻu hake pea langa.” Ko ia naʻa nau fakamālohiʻi honau nima ki he ngāue lelei ni.
És megjelentém nékik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét, és a király beszédit is, a melyeket nékem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg! És megerősíték kezeiket a jóra.
19 Ka ʻi he fanongo ki ai ʻe Sanipalate ko e tangata Holoni, mo Topaia ko e tamaioʻeiki, ko e tangata ʻAmoni, mo Kesemi ko e tangata ʻAlepea, naʻa nau kata manukiʻi ʻakimautolu, pea lumaʻi ʻakimautolu, ʻo pehē, “Ko e hā ʻae meʻa ni ʻoku mou fai? ʻOku mou loto ke angatuʻu ki he tuʻi?”
Mikor meghallák ezt a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, és az arab Gesem, gúnyoltak és lenéztek minket, mondván: Micsoda ez, a mit míveltek? Talán bizony a király ellen akartok pártot ütni?
20 Pea naʻaku talia ʻakinautolu, pea u pehē kiate kinautolu, “Ko e ʻOtua ʻoe langi, te ne fakamonūʻia ʻakimautolu; ko ia ko kimautolu ko ʻene kau tamaioʻeiki te mau tuʻu hake ʻo langa: ka ʻoku ʻikai ha tofiʻa, pe ha potu, pe ha fakaʻilonga ʻi Selūsalema maʻamoutolu.”
Kiknek felelék, és mondék: A mennynek Istene, ő ad jó szerencsét nékünk, és mi mint az ő szolgái kelünk föl és építünk, néktek pedig részetek és jogotok és emlékezetetek nincsen Jeruzsálemben!
