Maika 4
1 Ka ʻe hoko ʻo pehē ʻi he ngaahi ʻaho ʻamui, ʻe fokotuʻumaʻu ʻae moʻunga ʻoe fale ʻo Sihova ʻi he tumutumu ʻoe ngaahi moʻunga, pea ʻe hakeakiʻi ia ke māʻolunga ʻi he ngaahi tafungofunga; pea ʻe tafe atu ki ai ʻae kakai.
És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.
2 Pea ʻe haʻu ʻae kakai tokolahi mo nau pehē, “Haʻu ke tau ʻalu hake ki he moʻunga ʻo Sihova, pea ki he fale ʻoe ʻOtua ʻo Sēkope; pea te ne akonakiʻi ʻakitautolu ʻi hono ngaahi hala, pea te tau ʻeveʻeva ʻi hono ngaahi hala.” He ko e fono ʻe ʻalu atu mei Saione, mo e folofola ʻa Sihova mei Selūsalema.
Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.
3 Pea te ne fakamaau ʻi he lotolotonga ʻoe ngaahi kakai, mo valokiʻi ʻae ngaahi puleʻanga mālohi ʻoku mamaʻo atu; pea te nau tuki ʻenau ngaahi heletā, ko e ngaahi huo toho, pea mo ʻenau ngaahi tao, ko e ngaahi hele ʻauhani: ʻe ʻikai hiki ʻe ha puleʻanga ʻae heletā ki ha puleʻanga, pea ʻe ʻikai te nau toe ako ki he tau.
És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.
4 Ka te nau nofo taki taha ʻae tangata ʻi he malumalu ʻo hono vaine, mo e malumalu ʻo hono fiki; pea ʻe ʻikai ha niʻihi ke fakamanavahēʻi ʻakinautolu: he ko e fofonga ʻo Sihova ʻoe ngaahi kautau kuo ne folofola ai.
És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.
5 He ko e kakai kotoa pē ʻe ʻeveʻeva taki taha ʻi he hingoa ʻo hono ʻOtua, pea te mau ʻeveʻeva ʻi he huafa ʻo Sihova ko homau ʻOtua ʻo lauikuonga mo taʻengata.
Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké.
6 ʻOku pehē ʻe Sihova, “ʻI he ʻaho ko ia, te u tānaki ʻaia naʻe lotolotoua, pea te u fakataha ʻaia naʻe kapusi kituʻa, pea mo ia kuo u fakamamahi;
Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyűjtöm a sántát, és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.
7 Pea te u ngaohi ia ko e toenga ʻaia naʻe lotolotoua, pea ko e puleʻanga mālohi ʻaia naʻe siʻaki ki he mamaʻo: pea ʻe pule ʻa Sihova kiate kinautolu ʻi he moʻunga ko Saione, ʻo ngata mei heni, ʻo aʻu ʻo taʻengata.”
És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.
8 Pea ko koe, ʻe fale leʻo ʻo Iteli, ko e potu mālohi ʻoe ʻofefine ʻo Saione, ʻe hoko kiate koe, ʻio, ʻae ʻuluaki pule: ʻe hoko ʻae puleʻanga ki he ʻofefine ʻo Selūsalema.
És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.
9 Ko eni, ko e hā ʻoku ke tangi kalanga ai? ʻOku ʻikai ha tuʻi kiate koe? Kuo ʻauha hoʻo tangata ako fono? He ko e mamahi kuo ne maʻu koe, ʻo hangē ha fefine langā.
Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szűlőt?!
10 ʻIo, te ke mamahi, pea ke feinga ke fāʻeleʻi, ʻe ʻofefine ʻo Saione, ʻo hangē ha fefine ʻoku langā: he ko eni, te ke toki ʻalu atu ʻi he kolo, pea te ke nofo ʻi he ngoue, pea te ke ʻalu, ʻio, ki Papilone; ʻe fakahaofi koe ʻi ai; ʻe huhuʻi koe ʻi ai ʻe Sihova, mei he nima ʻo ho ngaahi fili.
Gyötrődj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülő! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek kezéből.
11 Kuo fakataha ni foki ʻae ngaahi puleʻanga kiate koe, ʻaia ʻoku nau pehē, “Ke fakaʻuliʻi ia, pea ke sio hotau mata ki Saione.”
Mert ímé, sok nemzetség gyűlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!
12 Ka ʻoku ʻikai te nau ʻilo ʻae ngaahi fakakaukau ʻa Sihova, pea ʻoku ʻikai te nau poto ʻi heʻene ngaahi filioʻi: he te ne tānaki ʻakinautolu ʻo hangē ko e ngaahi ū koane ki he feleoko.
De ők nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az ő szándékát, hogy összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.
13 Tuʻu, pea ke haha, ʻe ʻofefine ʻo Saione: he te u ngaohi ho nifo, ko e ukamea, mo ho ngeesivaʻe, ko e palasa; pea te ke laiki ʻae ngaahi kakai tokolahi: pea te u fakatapui ki he ʻOtua, ʻenau koloa tupu, mo ʻenau koloa, kia Sihova ʻo māmani kotoa pē.
Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.
