Mātiu 9
1 Pea naʻe heka vaka ia, ʻo folau atu, ʻo haʻu ki hono kolo.
És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába.
2 Pea vakai, naʻa nau ʻomi kiate ia ʻae tangata naʻe mahaki tete, ʻoku tokoto ʻi he mohenga: pea mamata ʻa Sisu ki heʻenau tui, pea pehē ʻe ia ki he mahaki tete; “Foha, ke ke fiemālie; kuo fakamolemole hoʻo ngaahi angahala.”
És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.
3 Pea vakai, kuo pehē ʻe he niʻihi ʻoe kau tangata tohi ʻi honau loto, “ʻOku lea fie ʻOtua ʻae tangata ni.”
És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól.
4 Pea pehē ʻe Sisu, ʻi heʻene ʻilo ʻenau ngaahi mahalo, “Ko e hā ʻoku mou mahalo kovi ai ʻi homou loto?
És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?
5 He ʻoku faingofua ʻae fē, ke lea, ‘Kuo fakamolemole hoʻo ngaahi angahala;’ pe ko e lea ‘Tuʻu hake ʻo ʻeveʻeva?’
Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?
6 Ka koeʻuhi ke mou ʻilo kuo ʻi he Foha ʻoe tangata ʻae mālohi ʻi māmani ke fakamolemole ʻae angahala, (pea toki pehē ʻe ia ki he mahaki tete, ) “Tuʻu hake, toʻo ho mohenga, ʻo ʻalu ki ho fale.”
Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.
7 Pea tuʻu hake ia, ʻo ʻalu ki hono fale.
És az felkelvén, haza méne.
8 Pea ʻi he mamata ki ai ʻae kakai, naʻa nau ofo, ʻo fakamālō ki he ʻOtua, ʻaia kuo ne tuku ʻae mālohi pehē ki he tangata.
A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.
9 Pea ʻi he ʻalu atu ʻa Sisu mei ai, naʻa ne mamata ki he tangata ko Mātiu hono hingoa, ʻoku nofo ʻi he tukuhauʻanga: pea pehē ʻe ia kiate ia, “Muimui ʻiate au.” Pea tuʻu hake ia, ʻo muimui ʻiate ia.
És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt.
10 Pea kuo nofo ʻa Sisu ʻi he fale ke kai, vakai, naʻe haʻu ʻae tokolahi ʻoe tānaki tukuhau mo e angahala, ʻonau nonofo mo ia mo ʻene kau ākonga.
És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz.
11 Pea kuo mamata ki ai ʻae kau Fālesi, pea nau pehē ki heʻene kau ākonga, “Ko e hā ʻoku kai fakataha ai homou ʻEiki mo e kau tānaki tukuhau mo e angahala?”
És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?
12 Pea kuo fanongo ki ai ʻa Sisu, pea pehē ʻe ia kiate kinautolu, “ʻOku ʻikai ʻaonga ʻae faitoʻo kiate kinautolu ʻoku mālōlō, ka ki he mahaki.
Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.
13 Ka mou ʻalu ʻo kumi ki hono ʻuhinga ʻoe [lea ni], ‘ʻOku ou loto ki he angaʻofa, kae ʻikai ki he feilaulau:’ he naʻe ʻikai te u haʻu ke ui ʻae māʻoniʻoni, ka ko e angahala ki he fakatomala.”
Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.
14 Pea toki haʻu kiate ia ʻae kau ākonga ʻa Sione, ʻonau pehē, “Ko e hā ʻoku mau faʻa ʻaukai ai mo e kau Fālesi, ka ʻoku ʻikai ʻaukai ʻa hoʻo kau ākonga?”
Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?
15 Pea pehēange ʻe Sisu kiate kinautolu, “ʻE faʻa tangi ʻae kāinga ʻoe tangata taʻane, ʻoku kei ʻiate kinautolu ʻae tangata taʻane? Ka ʻe hoko ʻae ngaahi ʻaho, ʻe ʻave ai ʻae tangata taʻane ʻiate kinautolu, pea te nau toki ʻaukai ai.
És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, a mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak.
16 ʻOku ʻikai ha taha te ne ʻai ha konga meʻa foʻou ki he kofu motuʻa, he ko ia ʻoku ʻai ke ʻoposi ʻaki ʻoku mafaufau ai ʻae kofu, pea ʻāsili ai hono mahaehae.
Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.
17 ʻOku ʻikai foki ʻutu ʻe he kakai ʻae uaine foʻou ki he ngaahi hina motuʻa: ka pehē, ʻe mahaehae ʻae hina, pea tafe kituʻa ʻae uaine, pea maumau ʻae ngaahi hina: ka ʻoku nau ʻutu ʻae uaine foʻou ki he ngaahi hina foʻou, pea tolonga ai pe fakatouʻosi.”
Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.
18 Pea lolotonga ʻene lea ʻaki ʻae ngaahi meʻa ni kiate kinautolu, vakai, naʻe haʻu ʻae pule ʻe taha, ʻo hū kiate ia, ʻo pehē, “Ko hoku ʻofefine kuo mate ni: ka ke haʻu ʻo hilifaki ho nima kiate ia, pea ʻe moʻui ia.”
Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.
19 Pea tuʻu hake ʻa Sisu, pea mo ʻene kau ākonga ʻo muimui ʻiate ia.
És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt.
20 Pea vakai, ko e fefine naʻe mahaki ʻi he taʻu ʻe hongofulu ma ua ʻi he ʻau ʻae toto, naʻe haʻu ʻo muimui ʻiate ia, pea ala ki he kapa ʻo hono kofu:
És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét.
21 He naʻe pehē ʻe ia ʻi hono loto, “Kapau te u faʻa ala ki hono kofu pe, te u moʻui ai.”
Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.
22 Pea tafoki ki mui ʻa Sisu, ʻo ne mamata kiate ia, pea ne pehē, “ʻOfefine, ke ke fiemālie; kuo fakamoʻui koe ʻe hoʻo tui.” Pea fakamoʻui ʻae fefine talu mei he feituʻulaʻā ko ia.
Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.
23 Pea kuo hū ʻa Sisu ki he fale ʻoe pule, ʻo mamata ki he kau ifi fangufangu, mo e kakai ʻoku tangilāulau,
És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot,
24 pea ne pehē kiate kinautolu, “Mou tutuku: he ʻoku ʻikai mate ʻae taʻahine, ka ʻoku mohe.” Pea naʻa nau kata manukiʻi ia.
Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt.
25 Pea kuo tuku atu ʻae kakai, pea hū ange ia, pea puke ʻe ia hono nima, pea tuʻu hake ʻae taʻahine.
Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt.
26 Pea mafola atu hono ongoongo ki he fonua kotoa pē ko ia.
És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.
27 Pea ʻi he ʻalu ʻa Sisu mei ai, naʻe muimui ʻiate ia ʻae ongo tangata kui, ʻo na tangi, ʻo pehē, “Ko e ʻAlo ʻo Tevita, ʻaloʻofa mai kiate kimaua.”
És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!
28 Pea kuo hū ia ki he fale, pea haʻu kiate ia ʻae ongo tangata kui: pea pehēange ʻe Sisu kiate kinaua, “ʻOku mo tui ʻoku ou mafai ʻa eni?” Pea na talaange kiate ia, “ʻIo, ʻEiki.”
Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.
29 Pea ala ia ki hona mata, mo ne pehē, “Ke hoko kiate kimoua ʻo hangē ko hoʻomo tui.”
Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.
30 Pea ʻā ai hona mata; pea fekau mālohi ʻe Sisu kiate kinaua, ʻo pehē, “Vakai ke ʻoua naʻa ʻilo ia ʻe ha taha.”
És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja!
31 Ka kuo na ō, pea na ongoongo atu ia ʻi he fonua kotoa pē ko ia.
Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban.
32 Pea ʻi heʻenau ʻalu atu, vakai, ʻoku nau ʻomi kiate ia ʻae tangata noa ʻoku ʻulusino ai ʻae tēvolo.
Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma embert hozának néki.
33 Pea kuo kapusi atu ʻae tēvolo, pea lea ai ʻae noa: pea ofo ʻae kakai, ʻonau pehē, “[Talu mei muʻa ]naʻe ʻikai ʻaupito mamata ʻi ʻIsileli ha meʻa pehē.”
És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben!
34 Ka naʻe pehē ʻe he kau Fālesi, “ʻOku kapusi ʻe ia ʻae kau tēvolo ʻi he ʻeiki ʻoe kau tēvolo.”
A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
35 Pea naʻe fononga fano ʻa Sisu ki he ngaahi kolo kotoa pē mo e potu kakai, ʻo akonaki ʻi honau ngaahi falelotu, ʻo malangaʻaki ʻae ongoongolelei ʻoe puleʻanga, pea fakamoʻui ʻae mahaki kotoa pē mo e hangatāmaki kotoa pē ʻoe kakai.
És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között.
36 Ka ʻi heʻene mamata ki he kakai, naʻe ʻofa mamahi ia kiate kinautolu, koeʻuhi naʻa nau māfasia pea tukuhāusia, ʻo hangē ko e fanga sipi taʻehanautauhi.
Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.
37 Pea toki pehē ai ʻe ia ki heʻene kau ākonga, “Ko e moʻoni ʻoku lahi ʻae taʻu, ka ʻoku tokosiʻi ʻae kau ngāue;
Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.
38 Ko ia mou lotu ki he ʻEiki ʻoe taʻu, koeʻuhi ke ne fekau atu ʻae kau ngāue ki heʻene taʻu.”
Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
