Mātiu 28
1 Pea kuo hili ʻae Sāpate, pea kamata hoko ʻae ʻuluaki [ʻaho ]ʻoe uike, mo ʻene omi ʻa Mele Makitaline, mo e Mele ʻe taha, ke vakai ki he fonualoto.
A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
2 Pea ʻiloange, naʻe mofuike lahi: he naʻe ʻalu hifo ʻae ʻāngelo ʻae ʻEiki mei he langi, pea ne filifilihi ʻae maka mei he matapā, pea hekeheka ai.
És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
3 Naʻe tatau hono mata mo e ʻuhila, pea hinehina hono kofu ʻo hangē ko e ʻuha hinehina.
A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.
4 Pea naʻe tetetete ʻae kau leʻo ʻi he manavahē kiate ia, ʻonau liliu ʻo hangē ko e kau mate.
Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak.
5 Pea lea ʻae ʻāngelo ki he ongo fafine, ʻo pehēange, “ʻOua naʻa mo manavahē ʻakimoua: he ʻoku ou ʻilo ʻoku mo kumi ʻa Sisu, ʻaia naʻe tutuki ki he ʻakau.
Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
6 ʻOku ʻikai ʻi heni ia: he kuo toetuʻu, ʻo hangē ko ʻene lea. Mo omi, ʻo mamata ki he potu naʻe tokoto ai ʻae ʻEiki.
Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.
7 Pea mo ō ke vave, ʻo tala ki heʻene kau ākonga ‘kuo toetuʻu ia mei he mate; pea vakai, ʻoku ʻalu muʻomuʻa ia ʻiate kimoutolu ki Kaleli: te mou mamata kiate ia ʻi ai:’ vakai, kuo u tala ia kiate kimoua.”
És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek.
8 Pea ne na ō leva mei he fonualoto, ʻi he manavahē mo e fiefia lahi, ʻo na feleleʻi ke fakahā mai ki heʻene kau ākonga.
És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az ő tanítványainak.
9 Pea ʻi heʻena ʻalu ke tala ki heʻene kau ākonga, ʻiloange, kuo fakafetaulaki mai ʻa Sisu kiate kinaua, ʻo ne pehē, “Siʻotoʻofa.” Pea naʻa na omi ʻo puke hono vaʻe, ʻo hū kiate ia.
Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az ő tanítványainak, ímé szembe jöve ő velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az ő lábait, és leborulának előtte.
10 Pea toki pehē ai ʻe Sisu kiate kinaua, “ʻOua ʻe manavahē: ʻalu ʻo tala ki hoku ngaahi kāinga ke nau ʻalu ki Kaleli, pea te nau mamata ai kiate au.”
Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.
11 Pea ʻi heʻena ō, vakai, naʻe haʻu ki he kolo ʻae niʻihi ʻoe kau leʻo, ʻo fakahā ki he kau taulaʻeiki lahi ʻae ngaahi meʻa kotoa pē kuo fai.
A mialatt pedig ők mennek vala, ímé az őrségből némelyek bemenvén a városba, megjelentének a főpapoknak mindent a mi történt.
12 Pea kuo fakataha ʻakinautolu mo e kau mātuʻa, pea hili ʻenau fakakaukau, naʻa nau ʻoatu ʻae ngaahi paʻanga lahi ki he kau tau,
És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván, sok pénzt adának a vitézeknek,
13 ʻonau pehē, “Mou lea, [ʻo pehē], ‘Naʻe haʻu ʻene kau ākonga ʻi he pō, ʻo kaihaʻasi ia lolotonga ʻemau mohe.’
Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az ő tanítványai odajövén éjjel, ellopák őt, mikor mi aluvánk.
14 Pea kapau ʻe ongo atu ʻae meʻa ni ki he pule, te mau fakalotoʻi ia, kae maluʻi ʻakimoutolu.”
És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük őt, és kimentünk titeket a bajból.
15 Ko ia naʻa nau toʻo ai ʻae ngaahi paʻanga, ʻonau fai ʻo hangē ko hono akonekina ʻakinautolu: pea ʻoku maʻu ʻae tala ni ʻi he kakai Siu ʻo aʻu ki he ʻaho ni.
Azok pedig fölvevén a pénzt, úgy cselekedének, a mint megtanították őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig.
16 Pea naʻe ʻalu ai ʻae kau ākonga ʻe toko hongofulu ma tokotaha ki Kaleli, ki he moʻunga ʻaia naʻe fakahā ʻe Sisu kiate kinautolu.
A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, a hová Jézus rendelte vala őket.
17 Pea kuo nau mamata kiate ia, pea nau hū kiate ia: ka naʻe fakataʻetaʻetui ʻae niʻihi.
És mikor megláták őt, leborulának előtte; némelyek pedig kételkedének.
18 Pea haʻu ʻa Sisu ʻo lea kiate kinautolu, ʻo pehē, “Kuo tuku kiate au ʻae mālohi kotoa pē ʻi he langi mo māmani.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19 Ko ia ke ʻalu ʻakimoutolu, ʻo fakalotuʻi ʻae ngaahi puleʻanga kotoa pē, ʻo papitaiso ʻakinautolu ʻi he huafa ʻoe Tamai, mo e ʻAlo, mo e Laumālie Māʻoniʻoni:
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20 ʻO akonaki atu kiate kinautolu ke nau tokanga ki he ngaahi meʻa kotoa pē ʻaia kuo u fekau kiate kimoutolu: pea vakai, ʻoku ou ʻiate kimoutolu maʻuaipē, ʻo aʻu ki he ngataʻanga ʻo māmani.” ʻEmeni. (aiōn g165)
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (aiōn g165)
